Magyar Narancs: Egy túlsúlyos tini lányt a külseje miatt piszkálnak a társai, egy titokzatos idegen azonban véres bosszút áll rajtuk – ez a Röfinek és a 2018-as, Cerdita című rövidfilmjének is a sztorija. Eredetileg is nagyjátékfilmben gondolkodott?
Carlota Pereda: Mindig szerettem volna írni egy történetet a bullyingról, és forgatni egy horrort, amely fényes nappal játszódik. A két ötlet kombinálása azon a nyáron jutott eszembe, amikor a kislányom megszületett. Ott ültem annál a medencénél, amelyik végül a rövidfilm helyszíne lett, és felfigyeltem egy magányos kislányra. Tikkasztó volt a hőség, legalább 45 fok, senki sem merészkedett ki a napra, üresek voltak az utcák, a medencénél is csak mi ketten voltunk, ő meg én. Elmerengtem azon, hogy ő mit kereshet ott – végül ebből a gondolatból még aznap összeállt a fejemben egy történet, amellyel a saját démonaimat próbáltam elűzni. A kisfilm forgatása közben, amikor épp az utolsó jelenetet vettük fel, leesett a tantusz, hogy túl jó ez a koncepció ahhoz, hogy beérjük ennyivel: csinálhatnék belőle egy moralitás-thrillert. Fel akartam tárni a főszereplő, Sara konfliktusait, jobban meg akartam ismerni őt.
MN: Ennyire fontosnak érzi a kamaszkori üldöztetés témáját?
CP: Én is ilyesminek voltam az áldozata, és csendben maradtam, amikor másokat zaklattak, hogy így mentsem a bőrömet. S ez még mindig fáj, hiszen abban az időben semmit nem tettem sem magamért, sem másokért. Szerettem volna bemutatni az embereknek, milyen Sara cipőjében járni, azt akartam, hogy ne csak megértsék, de kérdőjelezzék is meg őt, illetve a barátnőjét, Claudiát is, aki egy hang nélkül tűri, hogy zaklatják a barátját. A mozi egy empatikus üzem: lehet, hogy nem változtatja meg a világot, de kiválóan alkalmas arra, hogy eltérő nézőpontból mutassa be a dolgokat.
MN: A Cerditát a YouTube-on már több mint 15 millióan látták, számtalan díjat, köztük a legnagyobb presztízsű spanyol elismerést, a Goya-díjat is elnyerte. Kellett a siker ahhoz, hogy finanszírozni tudja a Röfit is?
CP: Az biztos, hogy segített. A filmjeim bonyolult hangulatúak, egyszerre komédiák, thrillerek, horrorok és drámák. A legfontosabb nekem a saját szerzőiségem, de mégis igyekszem a közönség igényeit is kielégíteni, ez elég kockázatos dolog. Az, hogy a kisfilmemet a kritika és a közönség is kedvelte, meggyőzte a megfelelő embereket arról, hogy nem vagyok teljesen őrült.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
