Interjú

„Még mindig fáj”

Carlota Pereda filmrendező

Film

Egy forró nyári napon, a medence partján kezdődött minden… – meséli az áttörést meghozó kisfilmje, s az abból forgatott nagyjátékfilm startjáról. A Röfi végül az elmúlt év egyik legnagyobb függetlenfilmes horrorsikere lett, rendezőjével pedig a film témájáról, az iskolai, kamaszok közti zaklatásról beszélgettünk, de szóba kerültek a filmkészítés körülményei és a főszereplő személye is.

Magyar Narancs: Egy túlsúlyos tini lányt a külseje miatt piszkálnak a társai, egy titokzatos idegen azonban véres bosszút áll rajtuk – ez a Röfinek és a 2018-as, Cerdita című rövidfilmjének is a sztorija. Eredetileg is nagyjátékfilmben gondolkodott?

Carlota Pereda: Mindig szerettem volna írni egy történetet a bullyingról, és forgatni egy horrort, amely fényes nappal játszódik. A két ötlet kombinálása azon a nyáron jutott eszembe, amikor a kislányom megszületett. Ott ültem annál a medencénél, amelyik végül a rövidfilm helyszíne lett, és felfigyeltem egy magányos kislányra. Tikkasztó volt a hőség, legalább 45 fok, senki sem merészkedett ki a napra, üresek voltak az utcák, a medencénél is csak mi ketten voltunk, ő meg én. Elmerengtem azon, hogy ő mit kereshet ott – végül ebből a gondolatból még aznap összeállt a fejemben egy történet, amellyel a saját démonaimat próbáltam elűzni. A kisfilm forgatása közben, amikor épp az utolsó jelenetet vettük fel, leesett a tantusz, hogy túl jó ez a koncepció ahhoz, hogy beérjük ennyivel: csinálhatnék belőle egy moralitás-thrillert. Fel akartam tárni a főszereplő, Sara konfliktusait, jobban meg akartam ismerni őt.

MN: Ennyire fontosnak érzi a kamaszkori üldöztetés témáját?

CP: Én is ilyesminek voltam az áldozata, és csendben maradtam, amikor másokat zaklattak, hogy így mentsem a bőrömet. S ez még mindig fáj, hiszen abban az időben semmit nem tettem sem magamért, sem másokért. Szerettem volna bemutatni az embereknek, milyen Sara cipőjében járni, azt akartam, hogy ne csak megértsék, de kérdőjelezzék is meg őt, illetve a barátnőjét, Claudiát is, aki egy hang nélkül tűri, hogy zaklatják a barátját. A mozi egy empatikus üzem: lehet, hogy nem változtatja meg a világot, de kiválóan alkalmas arra, hogy eltérő nézőpontból mutassa be a dolgokat.

MN: A Cerditát a YouTube-on már több mint 15 millióan látták, számtalan díjat, köztük a legnagyobb presztízsű spanyol elismerést, a Goya-díjat is elnyerte. Kellett a siker ahhoz, hogy finanszírozni tudja a Röfit is?

CP: Az biztos, hogy segített. A filmjeim bonyolult hangulatúak, egyszerre komédiák, thrillerek, horrorok és drámák. A legfontosabb nekem a saját szerzőiségem, de mégis igyekszem a közönség igényeit is kielégíteni, ez elég kockázatos dolog. Az, hogy a kisfilmemet a kritika és a közönség is kedvelte, meggyőzte a megfelelő embereket arról, hogy nem vagyok teljesen őrült.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.