tévésmaci

Keleti kecskék

  • tévésmaci
  • 2023. augusztus 2.

Film

Amikor Sztupa és Troché kipakolták a szerzeményeiket a Gamla Huset asztalára (basszus, folytatás a múlt hétről), Ómafa vonakodott megcselekedni ugyanezt.

Az asztalon ugyanis két cipősdoboz éktelenkedett, s ő csak egy harmadikat tudott volna melléjük tenni. Csak most ne gondolj arra, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, biztatta magát, de már késő volt. Sztupa és Troché meg egyre csak biztatták, hogy elő a farbával. Megennék még egy fahéjas tekercset, ti nem kértek, olyan omlós volt, próbálkozott Ómafa, de annyira erőtlen volt a kísérlet, hogy szinte ugyanazzal a gesztussal le is bukott az asztal alá, hogy előhalássza a maga dobozát. Sztupa és Troché valami ilyesmire számítottak, de azért leesett az álluk. Troché ki is bökte, ami a csőrüket nyomta (vagyis a szívüket): hát, így lett a nagy metafizikai kísérletből egyszerű fétisparti. Lássunk hozzá… ennél a fordulatnál Ómafa szeme felcsillant, hátha mégis az újabb kör fahéjas tekercshez kell hozzálátni, de ki is hunyt azonnal, amikor meghallotta, hogy Sztupa és Troché már a dobozuk belső selyempapírjával zörögnek. Ő sem tehetett másként. Kicsomizott, s mint papmalom darálta, Tisza edzőcipő, az érett, egyszersmind aláhullni készülő szocialista Magyarország válasza a nemzetközi edzőcipődivatok feltartóztathatatlan nyomulására. Mondhatnánk, hogy a magyar Adidas, de annak semmi értelme – Ómafa lehajtotta a fejét. De azért folytatta, a rendszerváltást köztudomásúlag megszenvedte a cipőipar, ma már Martfűről csak a rém jut az emberek eszébe, úgyhogy a Tisza is eltűnt a faszba, de aztán jött egy „élelmes vállalkozó”, így szokták ugye mondani, és felélesztette, ott az Astoriával srégen a bolt, ismerek is olyan embert, aki viselt is ilyet. Troché, aki Prágában leszállt a berlini vonatról, enerváltan vette át a szót, annyi tán csak a különbség, hogy a Botas nem a döglődő, hanem a viruló komcsi gyermeke, de az is ugyanúgy kifújt a rendszerváltáskor, és ugyanúgy egy élelmes izé élesztette fel pár év múlva, volt is rá nagy igény, hiszen a csehszlovákoknál az edzőcipőt általában is a „botasky” szóval jelölik. Az már valamivel jobb hír, hogy a bolt Smíchovban van, egy köpésnyire a sörgyártól, egy órát válogattam, mire meglett egyben a legszebb és legkényelmesebb, a boltos néni nézett a szemin keresztül, szóval kellett is az a sörgyár utána. Zeha, mutatta Sztupa az övét, a sztori szórul szóra ugyanaz, mint nálatok, annyi csupán a különbség, hogy ha ma akarod megvenni az NDK-s sportolóknak egykoron szárnyakat adó lábbeli 21. századi alakmását, közel 300 eurót kell leszúrnod. Leszúrtam, öcséim, mint Rittberger! De Troché még mindig szomorú volt, mi lett volna, ha elmegyünk Romániába, Bulgáriába vagy Lengyelországba? Hát, a Loló nem kéne, mordult rá Sztupa.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.