Film

Menedék

  • 2017. május 6.

Film

Nem kétséges, hogy a német megszállás évei alatt a varsói állatkert pincéiben zsidók és ellenállók százait mentő Żabiński házaspár kivételes helytállásának példázata csakugyan filmre kívánkozik: a zoológuspár bátorsága, kockázatvállalása, önfeláldozása; történetük kalandfilmeket feledtető fordulatai; a háború éveinek folyamatos feszültsége; a bujkáló emberek tragikus sorsa… Mégis mindez a hollywoodi klisék oldaláról szemlélve csupán szentimentális életkép-sorozat, amelyben egyedül az számít, hogy a filmhez megnyert filmsztár minden szemszögből jól nézzen ki – és tényleg, alig vérezi össze a kezét egy újszülött elefántbébi életre segítésekor, sőt még estélyi ruhájára sem tapad holmi magzatmáz. (A főszereplő negédes alakítását csak súlyosbítja a magyar szinkron, amelyben Jessica Chastain altját ábrándos cincogással sikerült helyettesíteni.)

A Soát képeskönyvként tálaló mozidarabok éppen azon tesznek erőszakot, amit úgymond ki szeretnének fejezni. S éppen azzal (a kipolírozott, bűnösöket s áldozatokat üres szerepként láttató világkép teljességnek hazudásával) tesznek erőszakot, amit a nézők által megértett nyelvezet kreatív alkalmazásának vélnek. Teljesen mindegy, mennyire igaz az efféle giccsparádé alapjául szolgáló történet. Lehet nyálas bestseller, hiteles memoár vagy Nobel-díjas remekmű, a tapasztalt szakember kezében mindből szépelgő dajkamese válik, megnyugtató klisékben fogalmazva esztétikus életképekké és könnyen emészthető közhelyekké az emberiség legmegrázóbb, legmegközelíthetetlenebb, leginkább feldolgozhatatlan tapasztalatát.

Forgalmazza a UIP–Dunafilm

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.