Magyar Narancs: Nem titok, hogy egy-egy regény előkészítésekor a történelmi kutatómunkát szakemberekkel végezteti, köztük olyanokkal, akik kifejezetten íróknak végeznek bérmunkákat. Tekintve, hogy A Titánok bukása a huszadik század teljes történetét felölelő Century-trilógia része, nyilván ezúttal sem kevés háttérmunkára volt szüksége.
Ken Follett: Az internet segítségével ma már az efféle háttérmunka is jócskán leegyszerűsödött, de persze jól néznénk ki, ha mindent csak az internetre bíznánk. Ezúttal is a New York-i Research for Writers munkatársai dolgoztak a kezem alá, ők szerezték be a regényhez szükséges anyagokat, köztük régi térképeket, könyvritkaságokat vagy azoknak a szakértőknek a névsorát, akikkel érdemes konzultálnom. De ez csak a kezdet, magától értetődik, hogy amikor megvagyok az írással, ismét csak szükségem van szakértőkre. A Titánok bukása első verzióját nyolc történész fésülte át, a legfőbb közülük Richard Overy professzor volt.
| ||
MN: Hány verziója született a könyvnek?
KF: Kettő.
MN: Gondolom, egy ilyen természetű munkánál, melyben a múlt század regényes történetét beszéli el, a családi archívumból is előkerülnek történetek.
KF: Evans nagyapám pelyhedző állú kamaszként ereszkedett alá először az aknákba: tizenhárom évesen, szénbányásztanoncként kezdte meg a munkáséletet. A Titánok bukása első fejezetében a Billy Williams nevű karakterrel történik meg ugyanez. Follett nagyapám pedig 1916-ban lépett be a brit hadseregbe, ez is visszaköszön a regényben, de szerencsére nem küldték Franciaországba harcolni, aminek sokat köszönhetek, egyebek mellett azt is, hogy megszülettem.
| ||
MN: Kiadóbeli szerkesztője nyilván gyakran javasol kisebb-nagyobb szövegbeli változtatásokat. Melyik könyve változott a legtöbbet e kreatív huzavona során?
KF: Az összes könyvem közül az On Wings of Eagles (eredetileg Sasok szárnyán, később Teherán címmel jelent meg; két Teheránban foglyul ejtett amerikai kiszabadításáról szóló dokumentumregény - K. G.) tartja a rekordot e tekintetben. Ha az emlékezetem nem csal, négy vagy öt alkalommal kellett átírnom a történetet, mindenekelőtt azért, hogy a tények elferdítése nélkül, de a regényesség által megkövetelt drámaisággal tudjam visszaadni ezt a valóban megtörtént esetet.
MN: A hivatalos website-ja szerint Stephen King, Richard North Patterson, Lee Child és Jane Austen a kedvenc szerzője. Nem nehéz észrevenni a kakukktojást.
KF: Jane Austen hatása alól szerintem nemcsak én, de egyetlen regényíró kortársam sem tudja kivonni magát. Sokkal tartozunk neki, például a rövid regény feltalálásáért. Nem kétséges, hogy ő volt az, aki megtanította a világot, hogyan kell ötven-hatvan drámai jelenetben egy történetet elmesélni.
MN: Politikai nézetei is közismertek. Már diákként sem vetette meg a politikai megmozdulásokat, de akkor még nem szimpatizált az angol Munkáspárttal, ma viszont az egyik legismertebb támogatója a pártnak - és lelkesen kampányol is.
KF: Így igaz, ezt a szokásomat a mai napig megőriztem. A májusi választások során is rendesen kivettem a részem a kampányfeladatokból, és most sem ülök tétlenül, hogy a Munkáspárt új vezetőt keres. Az én jelöltem Ed Balls.
MN: Bestsellerszerző kollégái közül Robert Harris (interjúnk vele itt) munkáspárti szimpátiái közismertek. Amikor Nagy-Britannia iraki hadba lépésével kiábrándult Tony Blairből, ő azzal vett elégtételt, hogy a Szellemíró című regényében Blairről mintázta meg a leszerepelt miniszterelnököt.
KF: Többek között ez is egyike az írás előnyeinek, hogy a végén mindig a miénk az utolsó szó, elégtételt vehetünk minden sérelemért. Tony Blairről pedig csak annyit: minden barátját elárulta, úgyhogy nem hiszem, hogy abban a helyzetben lenne, hogy nagyon felpanaszolhatná ezt a bánásmódot.
MN: Ön is kiegyenlítette a számlát?
KF: Az olvasóim közül sokan azt gondolták, hogy Az idők végeztéig című regényemben (Follett legsikeresebb regényének, A katedrálisnak 200 évvel később játszódó folytatása - K. G.) Philemon alakját Tony Blair ihlette. Minden hájjal megkent karakter, az egyszer biztos.
| ||
MN: Többeknek szemet szúrt, hogy szocialista nézetei ellenére kedveli a luxust. Nem túl hízelgő módon el is nevezték pezsgőszocialistának.
KF: De hol itt az ellentét? Szocialista vagyok, és kedvelem a jó pezsgőt. Ez egyeseknek szemet szúr. Nekem nem.
MN: Pezsgőt a filmsikerei apropóján is bonthatott. A Tű a szénakazalban filmváltozata Donald Sutherlanddel anno nagy siker volt, nemrég pedig A katedrálisból készült tévésorozat.
KF: A katedrálisban szerepeltem is, egy kereskedőt játszom, aki fontos részleteket árul el Jack múltjáról. Kis szerep, de valamivel azért nagyobb, mint az első jelenésem, amire A harmadik iker című regényem filmváltozatában került sor. Utóbbiban Larry Hagman lakáját játszottam.
| ||
MN: Hobbiszínészi teljesítményénél talán csak hobbizenészi ambíciói ismertebbek. Korábbi interjúiban bátran állította, hogy lelkes, de csapnivaló gitáros.
KF: Ó, hát annak már jó ideje, hogy ezt nyilatkoztam. Ma már sokkal jobban megy a basszus, rám sem lehet ismerni. És a bandám is elég profi.
