vaklárma

Életfogytig tartó trauma

Film

Nyilván a szeretet a legnagyobb erő, valahogy mégsem az egymást kézen fogó sztorik váltak a kedvenceinkké, hanem inkább azok, ahol elvágják valakinek a nyakát egy húrral.

Persze az ügyesebb mesélők – elkerülendő a fölösleges moralizálgatást – a szeretetet, egyenesen a családot használják alibinek, de ettől még a bosszú hajt mindent.

Tulajdonképpen a Biblia is egy bosszútörténet. Isten megkérte a két első embert, hogy ne egyék meg az almát, nem hallgattak rá, az éktelen haragját azóta is nyögjük. Egy zsoltár sem szól arról, hogy ezután erős lelkifurdalás is gyötörte volna amiatt, hogy a leteremtés traumájával vajon milyen evési zavart fixálhatott a báránykái­ban. Pedig esendő fajtánknak láthatóan azóta is eléggé beakadni látszik a tiltott gyümölcsök iránti bulimikus vágy.

De a bosszúval az a baj, hogy sosem ér véget, ami persze a filmkészítőknek csak öröm, hiszen így a téma biankó jegy az alkotáshoz. A következő hetekben is akad nem egy mű, amely erről a kissé túl kézenfekvő jelenségről tudósít, ezzel némiképp szűkítve, de persze nem kizárva annak esélyét, hogy valami újat tudnak majd mondani.

Elsőként a május 30-tól a mozikban látható Anyai ösztön érkezik. A művészet szereti elhitetni velünk, hogy a „mama” egy hibátlan, gondoskodó, meleg központ, akinek karjaiban megszűnik minden gond és baj. Csak kevés alkotás meri megszentségteleníteni a festett ikont például azzal, hogy thrillerek élére állítja. Jessica Chastain és Anne Hathaway új filmje egy gyermekét elvesztő anyáról szól, aki a szörnyű eset után képtelen összeegyeztetni széthulló elméjét a kora 60-as évek fullasztó idilljével, minek következtében a régi barátnőjében kezdi látni a tragédia forrását. Márpedig a bosszúszomjas nőnél csak a bosszúszomjas anya az elvetemültebb, úgyhogy felkavaró borzalmakra számíthatunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.