vaklárma

Életfogytig tartó trauma

Film

Nyilván a szeretet a legnagyobb erő, valahogy mégsem az egymást kézen fogó sztorik váltak a kedvenceinkké, hanem inkább azok, ahol elvágják valakinek a nyakát egy húrral.

Persze az ügyesebb mesélők – elkerülendő a fölösleges moralizálgatást – a szeretetet, egyenesen a családot használják alibinek, de ettől még a bosszú hajt mindent.

Tulajdonképpen a Biblia is egy bosszútörténet. Isten megkérte a két első embert, hogy ne egyék meg az almát, nem hallgattak rá, az éktelen haragját azóta is nyögjük. Egy zsoltár sem szól arról, hogy ezután erős lelkifurdalás is gyötörte volna amiatt, hogy a leteremtés traumájával vajon milyen evési zavart fixálhatott a báránykái­ban. Pedig esendő fajtánknak láthatóan azóta is eléggé beakadni látszik a tiltott gyümölcsök iránti bulimikus vágy.

De a bosszúval az a baj, hogy sosem ér véget, ami persze a filmkészítőknek csak öröm, hiszen így a téma biankó jegy az alkotáshoz. A következő hetekben is akad nem egy mű, amely erről a kissé túl kézenfekvő jelenségről tudósít, ezzel némiképp szűkítve, de persze nem kizárva annak esélyét, hogy valami újat tudnak majd mondani.

Elsőként a május 30-tól a mozikban látható Anyai ösztön érkezik. A művészet szereti elhitetni velünk, hogy a „mama” egy hibátlan, gondoskodó, meleg központ, akinek karjaiban megszűnik minden gond és baj. Csak kevés alkotás meri megszentségteleníteni a festett ikont például azzal, hogy thrillerek élére állítja. Jessica Chastain és Anne Hathaway új filmje egy gyermekét elvesztő anyáról szól, aki a szörnyű eset után képtelen összeegyeztetni széthulló elméjét a kora 60-as évek fullasztó idilljével, minek következtében a régi barátnőjében kezdi látni a tragédia forrását. Márpedig a bosszúszomjas nőnél csak a bosszúszomjas anya az elvetemültebb, úgyhogy felkavaró borzalmakra számíthatunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”