Film

Minden mindegy

Deniz Gamze Ergüven: Mustang

  • 2016. február 28.

Film

Kultúra csak az, ami éltető és termékeny.

A nők alávetettsége és kihasználása nem az iszlám kultúra része, hanem az iszlám primitív és agresszív értelmezését mindenkire kötelező érvényűnek tekintő, patriarchális életfelfogás válságának biztos jele. S hogy a témának még csak az érintése is mekkora skandalum, azt az is mutatja, hogy Dzsafar Panahit egyszerűen bebörtönözték, majd húsz évre eltiltották a filmkészítéstől, amikor Pályán kívül c. filmjében (amelyben fiatal lányok kerülnek börtönbe azért, mert nő létükre be akartak menni egy futballmeccsre) nem átallotta bemutatni ezt a tarthatatlan alávetettséget.

Focimeccs ebben a török filmben is van. Nők, lányok itt se nézhetik, még tévén sem – legalábbis abban az Isztambultól oly messze eső, anatóliai faluban, ahová eleinte vakációra érkezik a nagymamához öt árván maradt lánytestvér. De nem az a legnagyobb botrány, hogy elszöknek a közeli városba szurkolni, hanem az, hogy fiúk társaságában merészeltek fröcskölőzni a tengerben (tetőtől talpig ruhában). Előbb csak a mobiltelefont, komputert veszik el tőlük. Aztán barna egyenköpenyben mutatkozhatnak csak nyilvánosan. Később már sehogy sem mutatkozhatnak. Rájuk zárul a nagybácsi uralta, rácsokkal is megerősített ház, ahonnan nincs többé kiút, csak valamely gondozók által szervezett, már az első percben is reménytelenül hideg házasságba. Hova lehet máshova menekülni, mint az öngyilkosságba vagy a teljesen kilátástalan – bár (érezzük, hogy csak a film kedvéért) itt megszabadulást hozó – lázadásba?

A rendezőnő legnagyobb érdeme, hogy ezt a lassan, de biztosan a nővérek köré épülő börtönt képes eleinte a kamaszlélek szertelenségén, majd az erőszakkal felnőttlétbe kényszerített fiatal lányok kétségbeesésén, végül a „minden mindegy” pánikreakcióján keresztül láttatni. S van jó néhány erőteljes kép, kifejező jelenet, amely fénylő költészetté transzponálja a bigott sötétséget: a nőgyógyász a nászéjszakán vérezni „elmulasztó” lány lába közé világít (az olcsó menyasszonyi ruha felragyog mint­egy), a szűzhártya épségét ellenőrizendő; a bezárt lányok fürdőruhát öltenek, ágyukban „úsznak” s a párna alól gyűjtenek kagylót – bár az ablakból látszik a tenger.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.