Film

Minden mindegy

Deniz Gamze Ergüven: Mustang

  • 2016. február 28.

Film

Kultúra csak az, ami éltető és termékeny.

A nők alávetettsége és kihasználása nem az iszlám kultúra része, hanem az iszlám primitív és agresszív értelmezését mindenkire kötelező érvényűnek tekintő, patriarchális életfelfogás válságának biztos jele. S hogy a témának még csak az érintése is mekkora skandalum, azt az is mutatja, hogy Dzsafar Panahit egyszerűen bebörtönözték, majd húsz évre eltiltották a filmkészítéstől, amikor Pályán kívül c. filmjében (amelyben fiatal lányok kerülnek börtönbe azért, mert nő létükre be akartak menni egy futballmeccsre) nem átallotta bemutatni ezt a tarthatatlan alávetettséget.

Focimeccs ebben a török filmben is van. Nők, lányok itt se nézhetik, még tévén sem – legalábbis abban az Isztambultól oly messze eső, anatóliai faluban, ahová eleinte vakációra érkezik a nagymamához öt árván maradt lánytestvér. De nem az a legnagyobb botrány, hogy elszöknek a közeli városba szurkolni, hanem az, hogy fiúk társaságában merészeltek fröcskölőzni a tengerben (tetőtől talpig ruhában). Előbb csak a mobiltelefont, komputert veszik el tőlük. Aztán barna egyenköpenyben mutatkozhatnak csak nyilvánosan. Később már sehogy sem mutatkozhatnak. Rájuk zárul a nagybácsi uralta, rácsokkal is megerősített ház, ahonnan nincs többé kiút, csak valamely gondozók által szervezett, már az első percben is reménytelenül hideg házasságba. Hova lehet máshova menekülni, mint az öngyilkosságba vagy a teljesen kilátástalan – bár (érezzük, hogy csak a film kedvéért) itt megszabadulást hozó – lázadásba?

A rendezőnő legnagyobb érdeme, hogy ezt a lassan, de biztosan a nővérek köré épülő börtönt képes eleinte a kamaszlélek szertelenségén, majd az erőszakkal felnőttlétbe kényszerített fiatal lányok kétségbeesésén, végül a „minden mindegy” pánikreakcióján keresztül láttatni. S van jó néhány erőteljes kép, kifejező jelenet, amely fénylő költészetté transzponálja a bigott sötétséget: a nőgyógyász a nászéjszakán vérezni „elmulasztó” lány lába közé világít (az olcsó menyasszonyi ruha felragyog mint­egy), a szűzhártya épségét ellenőrizendő; a bezárt lányok fürdőruhát öltenek, ágyukban „úsznak” s a párna alól gyűjtenek kagylót – bár az ablakból látszik a tenger.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.