Film

Oscarkák, költőcskék

Tom Hooper: A dán lány

  • - köves -
  • 2016. február 28.

Film

Élt egyszer egy festő házaspár a festői Dániában: a festő feleség elismert művész, a festő férj pedig nő akart lenni.

Ma sem egyszerű felállás, hát még az 1920-as években. Gerda és Einar remekül megértik egymást, úgy emberileg, mint festőileg, a kor azonban már távolról sem ennyire megértő: a mégoly felvilágosult orvosdoktorok sem látnak mást a ma már transzneműnek mondott Einarban, mint (jó esetben) nemi eltévelyedettet vagy (rossz esetben) súlyos elmekórtani esetet. Gyógy­írt a Koppenhágánál is szabadabb szellemű Párizs sem kínál a házaspárnak (Budapest szóba sem kerül): Drezdáig kell Einernek mennie, hogy végrehajtsák rajta a világ első nemváltoztató műtétjét. Józan, emberi számítás szerint Wegenerék történetében van lényegesebb momentum is annál, mint hogy az esőcseppek milyen finoman futnak le a korabeli ablaküvegeken – ez a sok finom futás még egy olyan filmben is kissé túlzó lenne, mely két korabeli esőcsepp igaz történetét tárná elénk. Tom Hooper rendező azonban nemcsak a lírai esőzésben erős, de valami veleszületett szuperhős-tulajdonság révén filmjének egyetlen jelenetét sem tudja úgy keretezni, hogy az ne legyen az elviselhetetlenségig ízléses. Az alkonyi órák meghitt melegsége jól mutat az életbiztosítás-reklámokban, a szecessziós formák túlburjánzása pedig bármely abszintmárka bevezető kampányában kötelező, de

A dán lányt majdhogynem paró­diába fullasztja ez a rögeszmés szépelgés. A király beszédével menthetetlenül befutott Hooper most úgy csinál, mintha ő lenne a művészfilmek Michael Baye, a színészek pedig teszik, amit minden ilyen, díjfogásra kitenyésztett produkciókban tenni kell: Eddie Redmayne és Alicia Vikander fegyelmezetten drámáznak és néznek nagyokat. Ennyi szecessziós szépség láttán végül is majd’ mellékes, hogy Einar és Gerda drámája helyett egy Legjobb Férfi Főszereplőt és egy Legjobb Női Mellékszereplőt láthatunk munka közben, a díjvadászat keserves robotjában. Ha másban nem is, e tekintetben nem is lehetne őszintébb ez a költőinek szánt, de inkább csak költőcskés produkció.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.