Film

Oscarkák, költőcskék

Tom Hooper: A dán lány

  • - köves -
  • 2016. február 28.

Film

Élt egyszer egy festő házaspár a festői Dániában: a festő feleség elismert művész, a festő férj pedig nő akart lenni.

Ma sem egyszerű felállás, hát még az 1920-as években. Gerda és Einar remekül megértik egymást, úgy emberileg, mint festőileg, a kor azonban már távolról sem ennyire megértő: a mégoly felvilágosult orvosdoktorok sem látnak mást a ma már transzneműnek mondott Einarban, mint (jó esetben) nemi eltévelyedettet vagy (rossz esetben) súlyos elmekórtani esetet. Gyógy­írt a Koppenhágánál is szabadabb szellemű Párizs sem kínál a házaspárnak (Budapest szóba sem kerül): Drezdáig kell Einernek mennie, hogy végrehajtsák rajta a világ első nemváltoztató műtétjét. Józan, emberi számítás szerint Wegenerék történetében van lényegesebb momentum is annál, mint hogy az esőcseppek milyen finoman futnak le a korabeli ablaküvegeken – ez a sok finom futás még egy olyan filmben is kissé túlzó lenne, mely két korabeli esőcsepp igaz történetét tárná elénk. Tom Hooper rendező azonban nemcsak a lírai esőzésben erős, de valami veleszületett szuperhős-tulajdonság révén filmjének egyetlen jelenetét sem tudja úgy keretezni, hogy az ne legyen az elviselhetetlenségig ízléses. Az alkonyi órák meghitt melegsége jól mutat az életbiztosítás-reklámokban, a szecessziós formák túlburjánzása pedig bármely abszintmárka bevezető kampányában kötelező, de

A dán lányt majdhogynem paró­diába fullasztja ez a rögeszmés szépelgés. A király beszédével menthetetlenül befutott Hooper most úgy csinál, mintha ő lenne a művészfilmek Michael Baye, a színészek pedig teszik, amit minden ilyen, díjfogásra kitenyésztett produkciókban tenni kell: Eddie Redmayne és Alicia Vikander fegyelmezetten drámáznak és néznek nagyokat. Ennyi szecessziós szépség láttán végül is majd’ mellékes, hogy Einar és Gerda drámája helyett egy Legjobb Férfi Főszereplőt és egy Legjobb Női Mellékszereplőt láthatunk munka közben, a díjvadászat keserves robotjában. Ha másban nem is, e tekintetben nem is lehetne őszintébb ez a költőinek szánt, de inkább csak költőcskés produkció.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.