Tévé

Ki a leghangosabb?

Szabadfogás

Film

Közéleti szóbirkózás – a cím nyomában ezzel a vélhetőleg szellemesnek szánt alcímmel kívánta egyértelműsíteni a folyamatos megújulásban lévő csatorna, mely sportágra is emlékeztesse a nézőt a Hír Tv „rendhagyó vitaműsora”. Nos, a hét erős embert ígérő adásokban olykor tényleg birkóznak a szavakkal (az idegen szavak kiejtésével vagy egyszerűen csak a józan artikulációval), ám mégis pontosabb, ha ezúttal a stúdióbelső penetráns látványát is bevonjuk az értelmezés körébe. Ott ugyanis pankrátorálarcokat láthatunk felpingálva, s a műsor leginkább valóban a pankrációra emlékeztet – no, nem a pontosan koreografált látványosság, hanem sokkal inkább a műbalhé értelmében.

A Szabadfogás jelen formájában mintha azt kívánná illusztrálni, hogy miért is reménytelen és tökéletesen terméketlen minden nyilvános vitánk. A Heti hetes extrém és blöffértelmiségi változatában hat, zömében rosszul öltözött és/vagy a képernyőn ápolatlannak ható férfiú handabandázik a műsorvezető által szabadjára engedve. A Gój Motorosok vezetőjétől a Facebook-humorista Konok Péterig, a mindent látványosan unó Csintalan Sándortól a hím-Tereskovaként eredetieskedő Wahorn Andrásig csupa-csupa magába zárt, csakis önmagára kíváncsi figura. A jelenség, amely akárhány ATV-s vagy egyéb vitaműsorból ismerős lehet, itt valósággal orgiáját üli: mindenki kizárólag a saját monológjára figyel. Wahorn például egy ponton úgy kezd hozzá a maga kajabálásához, hogy azt sem tudja, kinek a véleményével vitatkozik éppen. Míg a szélsőjobbon helyet foglaló motorosvezér egy-egy zagyva, de annál sarkosabb kijelentése után rendre visszautasítja az indoklás, a magyarázat kötelmét, mely metódusa azután hamar követőkre lel e kocsmanívójú vitában.

A műsor akarva-akaratlanul azt az internetes publicisztika felől rohamosan terjedő tendenciát is felmagasztalja, mely szerint a kel­lően arrogáns megszólaló mindenhez ért, a világ összes problémáját meg tudja oldani kis gondolkozás árán, s voltaképp akár nagyobbacska műtétek elvégzésére is vállalkozhatna, ha igazán akarná. Mindenki megfellebbezhetetlen ítéletű világbíró, mind megannyi egyszemélyes univerzum, s ahová régen a műsorszerkesztők szakértőket kerestek, oda ma elég egy hangos performanszművész, egy köldöknéző általános alkoholista vagy egy Twitter-vezércikkíró. A Szabadfogás épp ilyen műsor, s valósággal üdítő, amikor Csintalan Sándor egyszer-egyszer fölcsattan: „Tessék olvasni!”

Amúgy szégyen ide, szégyen oda: a jelek szerint a körkörös megvetésű Csintalan van a leginkább tisztában a maga helyével és csekély intellektuális súlyával. Ellenben Konok Péter (aki pár adással ezelőtt a baloldal múltjának kutatójaként azt mondta, nem tudná megfogalmazni, mi a csuda is az a baloldaliság) halálosan komolyan veszi önmagát, s érezhetően fontosnak ítéli minden egyes kiejtett szavát. A különbségek egyébként csupán árnyalat­nyiak, s pár perc után úgyis a hangerő dönti el a menetrend szerint kaotikussá váló vitákat. („Ki a leghangosabb?” – e kérdés még el is hangzott a múlt hét végi adásban.) S a reményvesztett néző végül még a botladozó nyelvű díszgójjal is közös platformra kerül, merthogy ő ellenvéleménnyel találkozva többször is így fakad ki: „ehhez én fáradt vagyok”.

Hír Tv, január 24.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.