Film

A beregszászi Illyés Gyula színház alapítója, életben tartója és rendezője. Társulatának évente tíz bemutatója, körülbelül 280 előadása van, és nem hajlandó elfáradni. A szegedi fesztiválon beszélgettünk.

Sík- és térgeometria, gravitáció, fény, mozgás, idő, sebesség, aerodinamika - ilyen matek- és fizikaórai rémálmokat hívnak elő Csörgő Attila alkotásai, melyek a Velencei Biennálé magyar pavilonjában láthatók Benczúr Emese (MaNcs, július 22.), Bukta Imre, Erdélyi Gábor és Imre Mariann műveinek társaságában. Öt éve diplomázott, tevékenysége koordinátáit a "művészet, filozófia, tudomány" háromszögével szemléltette egyik elemzője*.

Próbáld meg rózsaszínben látni a világot, javasolja a Velencei Biennálé magyar pavilonjának udvara fölé feszített, felhőket is átszínező, rózsaszín selyemre hímzett szövegével Benczúr Emese, aki Bukta Imre, Csörgő Attila, Erdélyi Gábor és Imre Mariann mellett képviseli ott Magyarországot. Három éve diplomázott, s elgondolkodtatóan ironikus munkáival már a főiskolán "a tárgyiasult idő, a tárgykészítés és az elmélkedés, a textil, a hímzés, a nyelv és az írás metszéspontján"* találta meg a maga helyét.

Július 11-én a fertőrákosi Világzenei Vándorfesztiválon járt az egyik legismertebb nyugat-afrikai együttes, az Ifang Bondi. A zenekarvezető Badou Jobe arról beszélt a koncert előtt, mit jelent "önmagának" és mit jelent griot-nak lenni.

Míg a rockban gyengélkedik, a world musicba nagyon belehúzott az idei Pepsi Sziget. Az augusztus 9-én fellépő Rachid Taha szupersztár a raiban: tavalyi Diwán albuma 794 versenyzőből lett hatodik az európai rádiósok ´98-as összesítésében, majd tavasszal megint robbant a Khaleddel és Faudellel közös 1. 2. 3. Soleils koncert felvételével. Ami egy telefonba fér, igyekeztünk megtudni tőle - korai zenekarától, a Carte de Séjourtól kezdve.

Ha máshogy már nem vagyunk képesek arcoskodni egy illusztrisabb társaságban, végső mentsvárként mindig ott a lehetőség, hogy a megfelelő pillanatban előhúzzuk a nagyágyút, és közömbös arccal elejtsük: a múlt héten leugrottunk néhány napra Kánba (ejtsd: Cannes), és micsoda véletlen, épp a filmfesztivál kellős közepébe sodort minket a jó sors. Csak akkor kell villámgyorsan egy távolabb álló, régi jó ismerőst észrevéve lefalcolnunk, ha a háziasszony csacsogva rákérdez, igaz-e, hogy Mickey Rourke fényes nappal beakasztott Kim Basingernek a Cote d´Azurön, egy halászbárka aljában (igaz!).

Hogy mi miként és miért történt tavaly Prinzendorfban a Hermann Nitsch által inszcenált Orgia-Misztérium-Játékon, arról előbb egyik résztvevője, Adamik Lajos, majd maga az osztrák képzőművész mesélt nekünk (MaNcs, 1998. augusztus 20. és 1998. július 1.). Most, hogy a Kiscelli Múzeumban kiállítást rendeztek a hatnapos akció dokumentumaiból, a vitának a műalkotás értelmezése helyett napok alatt sikerült eljutnia arra a mélypontra, ahol egy helyettes államtitkár a tárlat idő előtti bezárásáról papolt, a köznép meg bombariadókkal és halálos fenyegetésekkel riogatta a szervezőket.

A hatvanas évek közepének kádárista Magyarországán egy tizenéves fiatalember megszállottan tanulmányozta a tibeti kultúrát. Később Leningrádba ment egyetemre a nyelvet tanulni. Az elvégzett tanulmányok és az azóta eltelt idő fáradozásai sok egyéb mellett mára egy minimum izgalmas verseskötetet termettek. A könyvhéten jelent meg a hatodik dalai láma szerelmes (!) verseit tartalmazó Lelked szélfútta madártoll című sárga fedelű kötet.

Gyönyörű udvarház Alsó-Ausztriában. Virágok, lombos fák, madárcsicsergés, harangzúgás, idill. Az udvar közepén hatalmas, fából ácsolt kereszt. Alatta hordágyra emlékeztető deszkapriccs. Elszabadul a pokol. Kezdődik a hatnapos, egyszerre ősi és vadul modern passiójáték. Főszereplői levágott állattetemek, frissen csapolt vér, belek, zsigerek, hús, csont és az áldozatok áldozatai, az emberek, akik vállalkoztak rá, hogy erre az időre kilépve a világból és önmagukból, részeseivé és aktív cselekvőivé váljanak egy különös színház különös előadásának. "Orgia-misztérium színház" - így nevezi a "főrendező", képzőművész, filozófus, festő, író Hermann Nitsch saját akcióját, amelyet a Prinzendorfban lévő kastélyában rendezett tavaly augusztusban. A vágóhíd helyett saját udvarára vitetett hat bika szertartásos levágása után a "játék" szereplői állati belsőségekkel lépnek egészen intim kapcsolatba. Összeér élet és halál, állati tetemek olvadnak egybe emberi testekkel, ősi rituálék szabályai keverednek a század őrült tapasztalataival, félelemmel s az öldöklés dühödt vágyával meg mindezek elutasításával és vad eltökéltséggel. Most végig lehet nézni az erről készített videofilmet (egyszerre hat képernyőn, párhuzamos történésekként) a Kiscelli romtemplomban. Ahol az aktus során használt kések, kampók, rudak, kasztráláshoz való hordszékek, fakádak, hordók és edények a zsigerek és a belsőségek meg a kifolyatott vér számára, olajkréta, géz, gyanta, miegymás ugyancsak láthatók. (A kiállítást B. Nagy Anikó rendezte - a szerk.) "riási, vérrel festett vásznak a romtemplom magas, helyenként lepusztult téglafalain. Mi hajtja azt a férfit, aki mindezt hatvanéves korában nyélbe ütötte?

Vendéglátó-ipari szakközépiskolában végzett, ám ezután rögtön a tévéhez került felvételvezetőnek, majd egy év ELTE Bölcsészkar, két év hajószakácskodás, megint az egyetem, 24 hónap katonaság, végül újra a tévé következett. Dokumentumfilmeket készít, és televíziós műsorokat -többek között a hajdani Reggelt és Kriminálist -rendez. Első játékfilmjét, a Pattogatott kukoricát a múlt héten mutatták be Budapesten.

Magyarországon született, és a kaposvári Csiky Gergely Színház segédszínészeként dolgozott, amikor gondolt egyet, és nem tudni, miért - nem szívesen beszél róla, bár 1979 táján egész érthető lehetett - kiment Svédországba, ahol azóta is él. Theater Aurora néven színházat alapított, aztán a színiakadémián tanársegéd, majd a Svéd Akadémia tagja volt. Vendégelőadóként a mai napig is tanít a skandináv államok főiskoláin. Oslóban és Helsinkiben is csinált már színházat és filmet. Dürrenmatt, Kleist, Csehov, Shakespeare, Racine, Kierkegaard a kedvencei, de saját műveiből is rendezett. Legutóbbi rendezéseinek egyike a Katona József Színházban a német "új tárgyiasság" egyik zaklatott életű, ám jelentős képviselőjének, Hans Falladának a Mi lesz veled, emberke? című darabja. A nyomasztó, kispolgári dráma a két világháború közti Németországban játszódik, és Budapesten kisebbfajta közönségsikernek örvend. A rendezőnőt a társulattal való megbeszélése után interjúvoltuk meg, utána pedig elkalauzoltuk a számára izgalmas mediterrán város éjszakai életébe.

Jelmez- és díszlettervezőként kezdte a szakmát. Első munkáival, a St. Elmo tüze és Az elveszett fiúk című produkciókkal fiatal színészek - köztük Demi Moore és Kiefer Sutherland - egész nemzedékét indította el a pályán. Ismertebb dobásai közé tartozik még az Egyenesen át, illetve az Összeomlás.

"Ember, ezen rajta sincs a legjobb szám!" - horkan fel DJ Palotai. Nekiállunk a bogarászásnak, végül a bonus track alatt megleljük a követelt számot, indulhat a Steve Reich-remix beszámoló. A kortárs zene egyik meghatározó alakjának mûveibõl hetvenpercnyi anyagot dolgoztak át neves DJ-k és tánczenei csapatok. Ki mást kérdezhettem volna róla, mint a Tilos Rádió zenefõnökét, aki közvetlenül beszélgetésünk elõtt is épp egy kamarazenekar alá pakolta a lemezeit.

Tudjuk egy ideje, hogy a világ filmművészetében mostanság az angolok fújják a passzátszelet. A Méregzsák, a Két angol lány és a Trainspotting jelenti a jéghegy csúcsát. A megbízható középszerből ez alkalommal Mark Herman Fújhatjuk! című filmjét kell megemlíteni. Téglaszínű házak, esőmosta utcák, lírai mélyrealizmus. Az irányzat legfrissebb darabja, a Little Voice a múlt héten került a pesti mozikba. A film készítőivel, konkrétan Mark Herman rendezővel és Brenda Blethyn színésznővel a berlini filmfesztiválon találkoztunk. A színésznő olyan, mint egy színésznő, repdes és gesztikulál, sír és nevet, nem toll, de kamera kellett volna hozzá. A rendező csöndes, úgyszólván szófukar, akár egy angol úr.