"Különben elfoglaljuk Magyarországot" (Rachid Taha rai énekes)

publikálva
1999/29. (07. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Míg a rockban gyengélkedik, a world musicba nagyon belehúzott az idei Pepsi Sziget. Az augusztus 9-én fellépő Rachid Taha szupersztár a raiban: tavalyi Diwán albuma 794 versenyzőből lett hatodik az európai rádiósok ´98-as összesítésében, majd tavasszal megint robbant a Khaleddel és Faudellel közös 1. 2. 3. Soleils koncert felvételével. Ami egy telefonba fér, igyekeztünk megtudni tőle - korai zenekarától, a Carte de Séjourtól kezdve.

Míg a rockban gyengélkedik, a world musicba nagyon belehúzott az idei Pepsi Sziget. Az augusztus 9-én fellépő Rachid Taha szupersztár a raiban: tavalyi Diwán albuma 794 versenyzőből lett hatodik az európai rádiósok ´98-as összesítésében, majd tavasszal megint robbant a Khaleddel és Faudellel közös 1. 2. 3. Soleils koncert felvételével. Ami egy telefonba fér, igyekeztünk megtudni tőle - korai zenekarától, a Carte de Séjourtól kezdve.

Rachid Taha: A Carte de Séjour a nyolcvanas évek elején indult erőteljes társadalmi, politikai mondanivalóval, hiszen a franciaországi bevándorlókhoz kötődött. A tartózkodási engedély és az egyéb dokumentumok megszerzésének nehézségéről szólt; ráadásul ezeket a papírokat egyik napról a másikra visszavonhatták. Volt egy egyesület, amely azért harcolt, hogy legalább tíz évre szóló tartózkodási engedélyt kapjunk, és ne lehessen egyből visszavonni, ha egy bevándorló csinál valamit, tudom is én, ha nincs munkája vagy ilyesmi. A zene csak fűszerezte a bevándorlók emberi méltóságáért folytatott küzdelmet; amikor találkozókat szervezett az egyesület, arra szolgált, hogy odavonzza az embereket. Ebből nőtt ki a Carte de Séjour, majd ´82-ben megcsináltuk az első lemezt, négy számmal és így tovább, így tovább. Egyrészt megvolt a politikai és társadalmi mondanivaló, másrészt érdekelt minket a zene, s mivel különböző afrikai országokból származtunk, természetes volt, hogy ehhez a forráshoz nyúljunk. A következő lemez a Kettő és fél címet kapta, ezen franciául énekeltük az Édes Franciaország című számot, amely a szélsőjobboldalról, a rendőri túlkapásokról és hasonló dolgokról szólt ironikusan. Nem tekintettük magunkat rai zenekarnak, az ilyen zenét inkább arab rocknak hívták. Rockzenét játszottunk, persze az arab, maghrebi származásunk színeivel, de éppúgy hatott ránk a Sex Pistols, a Rolling Stones, a Beatles. Később aztán world musicnak nevezték el.

MaNcs: A rairól nálunk az az általános nézet, hogy lázadó zene. Mára mi maradt meg az éléből?

RT: A rainak nincs társadalmi szerepe Franciaországban. Algériából származik, körülbelül ´86 körül jelent meg, itteni algériaiak vették fel az első számokat; de ez a zene nem a bevándorlók helyzetéről szól, a szövegekben nincs politikai elkötelezettség. Algériában más a helyzet, ott volt politikai élük a szövegeknek, például a nőkkel kapcsolatban. Egy muzulmán országban, ahol a vallásnak nagy befolyása van, abban a pillanatban, ha a szexualitást vagy a szabadságot érintő kérdésekről szólunk, tabutémákat bolygatunk. Franciaországban a rai egy kicsit olyanná vált, mint Angliában a reggae. Persze azok a bevándorlók, akik ezt a zenét művelik, fontosnak tartják, hogy az országukról, a kultúrájukról beszéljenek. A rai nagyon népszerű lett, és felnőtt egy új generáció, amely sokkal nyitottabb és toleránsabb, mint a tíz-tizenöt évvel ezelőtti. A mai tizenöt-húsz éves francia fiataloknak arab és fekete barátaik vannak, nem tulajdonítanak jelentőséget a származásnak; másrészt a bevándorlók második nemzedékének - az afroamerikaiak mintájára -, a maghrebo-franciáknak egyáltalán nincsenek komplexusaik - fogyasztanak, koncertekre járnak, lemezeket vesznek. A rai jókedvű, vidám zene, azokhoz szól, akik jól akarják érezni magukat.

MaNcs: Algériában prosperál a lemezipar? Meg lehet élni a zenéből?

RT: Inkább kazettákat csinálnak. Mint a nyugati világon kívül minden olyan országban, ahol a CD, az internet és a számítógép még nem divat. A világ háromnegyed része még a kazettáknál tart.

MaNcs: Annak mi lehet az oka, hogy női rai énekesekről nem nagyon hallani?

RT: Annak ellenére, amit mondtam, ez egy férfias világ, mint kezdetben a rocké volt Európában. A reggae vagy a rai még kifejezetten macsó.

MaNcs: Miért szűnt meg a Carte de Séjour?

RT: Csak. Leálltunk, mert így volt helyes. Felnőttünk, és jobb volt elválni, mint úgy csinálni, mintha még összetartoznánk.

MaNcs: Az utolsó, a Diwán című albumod a rai gyökerét, illetve a század közepén alkotott szerzőket állítja reflektorfénybe. Mióta érlelődött benned, mi késztetett erre a főhajtásra?

RT: Már régóta kedvem volt egy ilyen albumhoz. Az érdekelt, hogy bemutassam a különböző észak-afrikai stílusokat, és hogy a tiszteletemet fejezzem ki azok iránt, akiket nem ismernek, és akik hatással vannak a zenémre. John Lennon is csinált ilyet fekete zenészek tiszteletére.

MaNcs: És honnan az 1. 2. 3. Soleils album ötlete?

RT: Ebben a vállalkozásban az volt érdekes, hogy mi keveredhet ki a különbözőségünkből. Tulajdonképpen nem is hárman vagyunk, hanem négyen: a producer Steve Hillage nélkül nem hiszem, hogy belementünk volna. Tehát inkább 1. 2. 3. 4. Soleils.

MaNcs: Először jössz Magyarországra. Mire számíthatunk?

RT: Remélem, a közönség is eljön... különben elfoglaljuk Magyarországot.

Marton László Távolodó

(Köszönet és hála a Francia Intézetnek az előkészítésért, Falvai Györgyinek és Pőcz Borbálának a tolmácsolásért, fordításért.)

publikálva
1999/29. (07. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...