vaklárma

Mindig ott leszel neked

Film

Annak, aki menekülne a valóságból, a film intravénás szer.

Néha másfél óra Narniában, de még a Halálsoron is felszabadítóbb lehet, mint a realitás. Ha biztosra akarunk menni, a mindig jobb múltra emlékeztető spin-offok és remake-k áradatát választjuk, amelyeket a lábujjközi nosztalgiapontba szúrva, bármikor elérhetjük a kiszakadás kívánt szintjét. A készítők számolva az igénnyel, szünet nélkül adagolják is az újrahasznosított tartalmakat, most például A majmok bolygójának számtalanadik friss része (május 9-én) és egy új Mad Max-történet (május 23-án) érkezik a mozikba. De míg a nosztalgia olcsó elmetrükk a filmgyárak kezében, az nem egyértelmű, hogy csupán ehhez hasonló profitszerző, vagy valódi segítői szándék vezérli-e az eszképizmus azon ágát kiszolgáló alkotókat, akik trükkösen, finom falatba csomagolják a gyógyszert a függők számára. A lelki traumák vagy az élet általános nehézségei elől filmekbe menekülő, véres szemű cinefil elé olyan műveket tárnak, amelyek kb. azokat a szenvedéseket tárgyalják, amelyekkel ő is küzd, így épp attól tud gyógyulni, amit az elkerülésükre használ. Hogy ettől tisztul-e az elménk vagy épp még mélyebbre kerülünk a nyúl üregében, az nem egyértelmű. De talán kiderül, ha elfogyasztjuk a következő hetek film- és sorozatkínálatának azon nehezebben lenyelhető adagját, ahol a szereplők a problémáik elől más világokba menekülnek – persze jellemzően azért, hogy aztán ott is (ők is) konfrontálódni kényszerüljenek a kontrollálhatatlannal.

Május 30-án a Netflixen debütál az ígéretesnek tűnő Eric című miniszéria, amelynek stáblistáját sokat bizonyított alkotók neve díszíti. A főszerepét pedig Benedict Cumberbatch játssza majd, akinek mára az okospalástban repdeső szuperhőstől kezdve a látens meleg cowboyon át, az aspergeres Sherlockig mindenféle szerep kijutott (még hogy ilyen fizimiskával nem lehet befutni Hollywoodban, hát nincs az az ati­pikus személyiség, amelyet ne tudnának megfesteni erre az esztétikailag szokatlan arcberendezésre). Legmegrázóbb szerepét mégis talán Patrick Melrose-ként alakította, amire visszaemlékezve már nem lehetnek kétségeink, hogy a színész remekül hozza majd a megterhelő szerepet. Az apáét, aki a gyereke eltűnésének borzalmait a fiú ágya alatt megtalált szörny segítségével próbálja túlélni. Amilyen abszurdnak tűnik az alapötlet, olyan hiteles lehet a gyászfeldolgozás ábrázolására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.