vaklárma

Mindig ott leszel neked

Film

Annak, aki menekülne a valóságból, a film intravénás szer.

Néha másfél óra Narniában, de még a Halálsoron is felszabadítóbb lehet, mint a realitás. Ha biztosra akarunk menni, a mindig jobb múltra emlékeztető spin-offok és remake-k áradatát választjuk, amelyeket a lábujjközi nosztalgiapontba szúrva, bármikor elérhetjük a kiszakadás kívánt szintjét. A készítők számolva az igénnyel, szünet nélkül adagolják is az újrahasznosított tartalmakat, most például A majmok bolygójának számtalanadik friss része (május 9-én) és egy új Mad Max-történet (május 23-án) érkezik a mozikba. De míg a nosztalgia olcsó elmetrükk a filmgyárak kezében, az nem egyértelmű, hogy csupán ehhez hasonló profitszerző, vagy valódi segítői szándék vezérli-e az eszképizmus azon ágát kiszolgáló alkotókat, akik trükkösen, finom falatba csomagolják a gyógyszert a függők számára. A lelki traumák vagy az élet általános nehézségei elől filmekbe menekülő, véres szemű cinefil elé olyan műveket tárnak, amelyek kb. azokat a szenvedéseket tárgyalják, amelyekkel ő is küzd, így épp attól tud gyógyulni, amit az elkerülésükre használ. Hogy ettől tisztul-e az elménk vagy épp még mélyebbre kerülünk a nyúl üregében, az nem egyértelmű. De talán kiderül, ha elfogyasztjuk a következő hetek film- és sorozatkínálatának azon nehezebben lenyelhető adagját, ahol a szereplők a problémáik elől más világokba menekülnek – persze jellemzően azért, hogy aztán ott is (ők is) konfrontálódni kényszerüljenek a kontrollálhatatlannal.

Május 30-án a Netflixen debütál az ígéretesnek tűnő Eric című miniszéria, amelynek stáblistáját sokat bizonyított alkotók neve díszíti. A főszerepét pedig Benedict Cumberbatch játssza majd, akinek mára az okospalástban repdeső szuperhőstől kezdve a látens meleg cowboyon át, az aspergeres Sherlockig mindenféle szerep kijutott (még hogy ilyen fizimiskával nem lehet befutni Hollywoodban, hát nincs az az ati­pikus személyiség, amelyet ne tudnának megfesteni erre az esztétikailag szokatlan arcberendezésre). Legmegrázóbb szerepét mégis talán Patrick Melrose-ként alakította, amire visszaemlékezve már nem lehetnek kétségeink, hogy a színész remekül hozza majd a megterhelő szerepet. Az apáét, aki a gyereke eltűnésének borzalmait a fiú ágya alatt megtalált szörny segítségével próbálja túlélni. Amilyen abszurdnak tűnik az alapötlet, olyan hiteles lehet a gyászfeldolgozás ábrázolására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.