vaklárma

Mindig ott leszel neked

Film

Annak, aki menekülne a valóságból, a film intravénás szer.

Néha másfél óra Narniában, de még a Halálsoron is felszabadítóbb lehet, mint a realitás. Ha biztosra akarunk menni, a mindig jobb múltra emlékeztető spin-offok és remake-k áradatát választjuk, amelyeket a lábujjközi nosztalgiapontba szúrva, bármikor elérhetjük a kiszakadás kívánt szintjét. A készítők számolva az igénnyel, szünet nélkül adagolják is az újrahasznosított tartalmakat, most például A majmok bolygójának számtalanadik friss része (május 9-én) és egy új Mad Max-történet (május 23-án) érkezik a mozikba. De míg a nosztalgia olcsó elmetrükk a filmgyárak kezében, az nem egyértelmű, hogy csupán ehhez hasonló profitszerző, vagy valódi segítői szándék vezérli-e az eszképizmus azon ágát kiszolgáló alkotókat, akik trükkösen, finom falatba csomagolják a gyógyszert a függők számára. A lelki traumák vagy az élet általános nehézségei elől filmekbe menekülő, véres szemű cinefil elé olyan műveket tárnak, amelyek kb. azokat a szenvedéseket tárgyalják, amelyekkel ő is küzd, így épp attól tud gyógyulni, amit az elkerülésükre használ. Hogy ettől tisztul-e az elménk vagy épp még mélyebbre kerülünk a nyúl üregében, az nem egyértelmű. De talán kiderül, ha elfogyasztjuk a következő hetek film- és sorozatkínálatának azon nehezebben lenyelhető adagját, ahol a szereplők a problémáik elől más világokba menekülnek – persze jellemzően azért, hogy aztán ott is (ők is) konfrontálódni kényszerüljenek a kontrollálhatatlannal.

Május 30-án a Netflixen debütál az ígéretesnek tűnő Eric című miniszéria, amelynek stáblistáját sokat bizonyított alkotók neve díszíti. A főszerepét pedig Benedict Cumberbatch játssza majd, akinek mára az okospalástban repdeső szuperhőstől kezdve a látens meleg cowboyon át, az aspergeres Sherlockig mindenféle szerep kijutott (még hogy ilyen fizimiskával nem lehet befutni Hollywoodban, hát nincs az az ati­pikus személyiség, amelyet ne tudnának megfesteni erre az esztétikailag szokatlan arcberendezésre). Legmegrázóbb szerepét mégis talán Patrick Melrose-ként alakította, amire visszaemlékezve már nem lehetnek kétségeink, hogy a színész remekül hozza majd a megterhelő szerepet. Az apáét, aki a gyereke eltűnésének borzalmait a fiú ágya alatt megtalált szörny segítségével próbálja túlélni. Amilyen abszurdnak tűnik az alapötlet, olyan hiteles lehet a gyászfeldolgozás ábrázolására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.