„A történet egy kis magyar faluban játszódik, ahol az új, fiatal plébános elintézi a polgármesternél, hogy a romák focicsapata, a Brazilok is indulhasson a falubajnokságon. Ráadásul idén a győztes csapatot egy – a faluból elszármazott – milliomos Rióba is meghívja. A falusiakat teljesen felkavarja a hír, de a lehetőség a romákat is sokkolja, hiszen a pályán épp azokat kéne legyőzniük, akiktől a hétköznapokban az életük függ: a tanárokat, a rendőröket, a helyi erős fiúkat és a Hivatal csapatát” – szerepel az M. Kiss Csaba által jegyzett, most készülő film ismertetőjében.
A film erős sztereotípiákra építkezik a karakterek bemutatásánál: sittes fiatal fiú, iszákos, féllábú apuka, gyönyörű, egzotikus kislány tűnik fel többek között. Az újságíróknak szóló filmismertető is kissé paternalista irányt vett: „A Brazilok üzenete, hogy a magyaroknak muszáj játékba hozni a romákat, a romáknak viszont muszáj lenne megtanulni játszani.” Mármint focizni, gondolom én.
A film forgatásán a forgatókönyvíró-rendezőt kérdeztük.
magyarnarancs.hu: Egy valamirevaló rasszista vicc minimum egy jó brazilozással kezdődik. Szerencsés a címválasztás?
M. Kiss Csaba: A valóságból merítettem a címet. Még 1997-ben újságíróként Sirokon forgattunk, az ottani roma focicsapat hívta magát így. Ezért vettem magamnak a bátorságot.
magyarnarancs.hu: A film végére a brazilokból, azaz a romákból magyarok lesznek. Ennek a pontos jelentéséről ugyan nem beszélhetünk, mert az már spoiler lenne, de mégis, mit jelent mindez?
| ||
MKCS: Mondjuk úgy, hogy emberekké válnak. Ha valaki valamilyen erőfeszítést tesz a saját érdekében, attól emberré válik, megbecsülik, befogadják. A történet egyik súlypontja az, hogy a cigány-magyar együttélés problémáját bevittük egy focipálya területére. A focipályán egyszerűbbek a szabályok, mint az életben, sokkal átláthatóbb a játék. Van egy bíró, van győztes, van vesztes. A focimetafora tehát adta magát. A komoly mondanivaló mellett ez a film mégis inkább egy vígeposz. Tehát szórakoztató, szerethető film, szerethető karakterekkel. Ezt pedig azért tartottam fontosnak, hogy minél több ember számára befogadható legyen.
magyarnarancs.hu: Kinek szól ez a film egyáltalán?
MKCS: Bárkinek. Remélem, nem annak a 100-150 ezer embernek, aki elmegy ma egy magyar filmre. Sokkal több embernek szeretnék szólni. Minden olyan embernek, aki szereti a jó filmeket.
magyarnarancs.hu: Na jó, de akkor miért nem egy könnyed vígjátékot készít inkább?
MKCS: Soha nem érdekeltek a könnyű témák. Azért lettem újságíró, mert érdekelt a körülöttem lévő világ és az ott jelen lévő problémák. A cigány-magyar feszültség pedig most egy olyan probléma, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A történet persze a világ bármely pontján értelmezhető. Szegény-gazdag, elnyomó-elnyomott, kisebbség-többség: az emberiség alapkonfliktusai. Ezt mi cigány-magyar konfliktusként éljük meg, a kérdés, hogy hogyan tudunk mégis együtt élni.
magyarnarancs.hu: A főkarakterek viszont a sztereotip képeket erősíthetik tovább.
| ||
MKCS: Nem látok ebben sztereotípiát, a valóságot látom. Vannak alkoholista emberek, szép lányok, börtönből szabadult emberek. Ha ez a sztereotípiákat erősíti, azzal nem tudok mit kezdeni. Szerintem, ha valamivel oldani lehet a sztereotípiákat, az az, hogy először megpróbálok igazat adni a másiknak. Aztán hátha a másik is igazat ad nekem. Nem rögtön beállít liberálisnak vagy fasisztának, hanem gondolkozni kezd, és próbál megérteni. Ebben a sztoriban, a Brazilokban, mindenkinek igaza van. Nincsenek benne értékítéletek, nem ítélkezik.
magyarnarancs.hu: Mikor kerül mozikba a film?
MKCS: Augusztus végéig tart a forgatás, február vége felé kész lesz. Remélhetőleg tavasszal a mozikba kerül, de ez a produceren és a forgalmazón múlik.
magyarnarancs.hu: Arra felkészült, hogy kap majd meleget-hideget?
MKCS: Az jó. Az a legrosszabb, ha semmi visszajelzést nem kap az ember.
