Film

Jön Harold!

Film

A norvég (sőt: skandináv) vígjáték külön műfaj. Legjellemzőbb vonása, hogy 80 százalékán nem nevetni, hanem sírni volna kedvünk. Olyan, mint a nehéz, vizes hó. Amire aztán néha azért rásüt a nap, és foltokban olvadni kezd. Harold körül azonban nem nagyon olvad semmi. Harold egy norvég városka bútorboltjának tulaja. Mondjuk, kábé azóta, amióta eszét tudja. Máshoz sem ért, egész élete erről szól. Persze ez sem tökéletes, de azért élet, és a maga skandináv idilli mivoltában zökkenőmentesen működik is, amíg meg nem épül a környék legnagyobb IKEA-ja. És itt is a kisvállalkozó meg a multi örök konfliktusa; az egyén és kis élete kis munkájának összeroppanása. Ha pedig valaki egy történet elején mindent elveszít (mi is az a minden? család, feleség, életcél?), akkor két út marad: az abszurd vagy a történet vége. A norvégok előbbit választják, Harold mindent feléget maga mögött, és elindul, hogy westernfilmbe illő bosszút álljon, s elrabolja élete megrontóját, az IKEA vezérigazgatóját. Az abszurdhoz híven ez véletlenül sikerül is neki: az pedig, hogy mit kezd egymással a két öregedő bútorboltos és a véletlenül melléjük csapódó alkoholista anyával megáldott csavargó kamaszlány, tényleg vígjátékká fajul. Nem fetrengünk a földön a nevetéstől, de az atmoszféra, a színészi játék kompakt, egész. Tele annyi vicces helyzettel, olyan jól elhelyezett poénokkal, amik megtanítanak túlélni. Elhitetik, hogy foltokban elolvadhat a hó. És megmutatják, hogy a gyász feldolgozásának az is egy működő módja, ha elraboljuk az IKEA vezérigazgatóját.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.