Nagyon nagy vonat mindenfélét elüt. Bumm-bumm-bumm! Feladat letudva, szórakozás garantálva.
Tony Scott olcsó, hatásvadász trükkjei olyannyira kiszámíthatóak, mint a menetrend szerinti állomások.
Az első idézet Tony Scott utolsó, 2010-es filmjének, a Száguldó bombának a kritikája. És a második is. Sok különbség nincs is a két, más-más forrásból származó megállapítás között, hacsak az nem, hogy az első dicséret, a második ledorongolás. Ha valami, ez nagyon is jellemző a kisebbik Scott filmjeire; ugyanazokkal a szavakkal lehet dicsérni, mint szidni szinte valamennyit. Kiszámítható, hatásvadász, szórakoztató. Esetleg hozzátehetnénk még, mind dicsérőleg, mind elmarasztalólag, hogy bombasztikus, harsány, hiperaktív – és mint menetrend szerinti állomások, kiszámíthatóan sorolhatnánk a többit, kitérve az összes reklámfilmes (Scott eredeti szakmája) bombasztra, a narancsszín és a neonzöld kolumbuszi felfedezésére, a szűrt fényekre, a lebbenő függönyökre és a füstgépek rehabilitálására, melyek oly sok édes bosszúságot okoztak minden egyes filmjében.
Tony Scott és Denzel Washington
Tony Scott filmjeiben nem volt sem irónia, sem kikacsintás, a hős hős volt, a naplemente meg naplemente, és ha valaki egyszer azzal jön majd, hogy megvan a subtext, az életmű mélyén lappangó jelentés, büntesse a sors tanszékkel az illetőt. Egyedül Quentin Tarantinónak néznénk el az ilyesmit, elvégre neki köszönhetjük a Top Gun homoszexuális olvasatát is. Meg persze a Tiszta románc forgatókönyvét, mely – mindenekelőtt Dennis Hopper és Christopher Walken fennhangon niggerező/szicíliaizó jelenete miatt – a Tony Scott-i életmű legbecsesebb ékkövének számít. Holott Scott akkor volt az elemében, amikor nem Tarantino (az igazi és a másolatok – például a Domino forgatókönyvét elkövető Richard Kelly) jobb-rosszabb sziporkáiból dolgozott (QT Az utolsó esély dialógusain is csiszolt egyet), hanem amikor a saját, faék egyszerűségű programját valósította meg.
Azt a repülőkre, vonatokra és más közlekedési eszközökre írt programot, mely a járművekben az embert, az emberben a járművet kereste. Ezek voltak a legjobb Tony Scott-filmek, és a legjobb Tony Scott-filmeket (ne feledjük A halálos fegyver 2 és ½-et, azaz Az utolsó cserkészt sem), szinte kivétel nélkül maga Tony Scott készítette. Hiába próbálkozott Michael Bay is, Bay stréberen narancsos égboltjai a nyomába se érnek Scott originális naplementéinek.
