Nagyon Rövid Filmek Nemzetközi Fesztiválja

Kettő nem lehet

Film

Semmi túlzás, tényleg a legrövidebb filmek szemléje volt ez - immár tizenötödik alkalommal a nagyvilágban: huszonöt ország közel száz városában. Magyarország öt éve csatlakozott: a Nagyon Rövid Filmek Nemzetközi Fesztiválját idén május 1-5. között tartották az ország hat városában.

Lehetsz főprofi vagy kopasz kezdő, a lényeg az, hogy műved ne haladja meg a három percet (+ főcím). Volt két hivatalos és egy ráadás szekció is, s a nemzetközi merítés mellett tematikusnak tekinthető nőfilmeket és családi "mozikat" is vetítettek.

*

Titkon arra számítottunk, hogy Tarr Béla lesz a zsűri elnöke, de ha a rövidfilmek legitimitásához nem fér kétség, s miért férne, a még rövidebbek is szolgálhatnak épülésünkre, örömünkre, s ha meg nem, mondd már, úgyis mindjárt vége. Hisz' e leginkább filmszerű kezdeménynek mondható dolgozatok némelyike csupán egy hosszabb villanás vagy jobb esetben egy figyelemfelkeltő - hangos - pukkanás; ami ennél rövidebb, az már nincs is. Ezzel együtt sem biztos, hogy ha ömlesztve, (akár) több órán keresztül kapjuk arcunkba a tartalmi sokszínűségben tobzódó kisfilmeket, sokkal boldogabbak leszünk. Hisz' oly nehéz a szám szerint sok, percben mérve kevés nagyon különböző filmet megjegyezni.

S ki szeretné feledni a lila ufót, amint Párizsban rendes turistaként pózol a látványosságok mellett - épp az animációknál mutatkozott meg igazán, hogy milyen változatos is a felhozatal. Találkozhattunk egy egészen szerencsétlen tejivóval, majd egy lírai hangvételű tintasztoriba csöppentünk, amelyből kiderült - amit Baudelaire óta azért sejtettünk -, hogy az ihletválsággal küzdő poétáknak csupán múzsára van szükségük, de vigyázat, ha egyszer megtalálod, többé nem szabadulsz tőle. Akadt álomvilágban élő súlyos szingli csaj is körvonalak formájában vagy a játékanimációra hasonlító üldözős mese frenetikus csattanóval, ami nyilvánvalóvá tette a döntő műfaji követelményt: legyen egy ötleted. Vagy elég egy fél is?

Na, de egy egész fesztiválnak? Az élő szereplős bonszaimozik ezúttal csupa olyasmit mutattak, amit már láttunk, épp így, vagy nagyon hasonló kiszerelésben. Bájos reptéri történet kerekedhet egy kis késésből, de a gyerekszereplőkkel megjelenített legnagyobb problémák is igazán kedvesnek hatnak, nem úgy az életbölcsességeket citáló narratív képsorok és agymosó reklámszpotok.

*

A vizualitás terén csodákra vágyni nyilván naivitásnak tűnik, de akadtak érdekes megoldások mind az animáció, mind a "valóság" megjelenítésében: az osztott képernyő vagy a szépen rajzolt realizmus akkor is figyelemreméltó, ha sci-fiben vagy dokumentumfilmes eszközökként használatos éppen.

A tökéletesen ismeretlen történetek, alkotók és műveik mellett - ez egy tisztességes fesztivál, kérem - találtunk jól ismert szerzőket, az internet időszaki sztárjait, szembejött a Simon's Cat egy újabb epizódja vagy A férfi, aki a biciklijén élt. Mégis a noname hősök vitték a pálmát, mint a Google Street View segítségével az íróasztalon heverő spéci legófigura kirándulása rózsaszín Cadillacen az óceánhoz, de bejött a dohányzás káros hatásairól papoló rajzfilmfigura is, aki kiselőadást tartott a cigi esedékes kihalásáról a kultúrából - értsd: a filmekből. A felsorolás még eltarthatna egy darabig, végtére is mi okunk is lenne kihagyni a Buta módon meghalni teletubbie-k módjára fejhangon énekelő kapszulafiguráit, de itt a vége.

A nagyon rövid filmben az a jó, hogy nem fáj - túl sokáig. Összességében persze nagy lelkesedés és csekély érdeklődés kísérte a fesztivált, ami annál is sajnálatosabb, mert így az alkalom tán legfontosabb funkciója nem bírt kiteljesedni, az tudniillik, hogy a műnem próbálkozásai eljussanak a szükségképpen értő közönséghez. Persze a filmkészítők a maguk - mérsékelten változatos - módján igyekeznek terjeszteni a hétköznapokban a műveiket, de a világháló túl nagy, e darabok meg - mint tudjuk - kicsikék.

Budapest, Művész mozi, május 4.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.