„Nem sok vesztenivalóm van” – Kulka János színész

  • narancs.hu
  • 2014. december 11.

Film

Coming outról, Orbán Viktor leveléről és az ellenoldal megszelídítési kísérletéről is beszélt Kulka János – az interjút teljes egészében az e heti lapban találják.

Magyar Narancs: Stohl András, aki Az Őrült Nők Ketrecében alakít transzvesztita előadóművészt, úgy nyilatkozott, hogy ő nem transzvesztitát, hanem nőt játszik. Te melyik oldalról közelítetted a filmbeli Ali figuráját?

Kulka János: Egyszerű a képlet. Ali egy meleg ember. Egy meleg férfi, aki másodállásban a szórakoztatóiparban dolgozik. Napközben egy autószalon eladója, de ez a szál, úgy, ahogy van, kimaradt a filmből, éjszaka pedig transzvesztita előadó. Mindkét minőségében igazi profi.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Kik a sztárjai ma a transzvesztitashow-knak?

KJ: Nem tudom, mert nem sűrűn járok ilyen helyekre. A meleg életnek ez a szegmense nem túlságosan vonzó számomra. Hangos, színes, sok, nekem legalábbis. A rejtőzködő embereknek talán nagy felszabadulást jelentenek ezek a műsorok, a női ruhába öltözött férfiak produkciói. Nagy kultúrája van ennek a műfajnak, láttam már kifejezetten tehetséges előadókat is. És tehetséges autószalon-eladókkal is találkoztam már.

MN: Előtanulmányokat végeztél?

KJ: Megúszós fajta vagyok, magamból próbálom kitúrni a szerepeimet. A gyantázást így sem úszhattam meg. De volt abban valami izgalmas, amikor megláttam teljesen csupaszon magamat, majdhogynem ismeretlen volt az a test, amit 56 éven át megszoktam.

MN: Fazekas Csaba első filmjének, a Boldog születésnapotnak a főhőse a 30. születésnapján pótolja be, amit az addigi élete során elmulasztott. Hasonló bepótolnivalóid neked is vannak?

KJ: Jó lenne egy kicsit máshol lenni, kilépni ebből az itthoni valóságból. Legyen nyár, tenger és kevesebb politika a mindennapok szintjén. Egyetlen politikai rendszernek sincs joga ahhoz, hogy a benne élők hétköznapjait elrontsa. A nagy feladvány számomra az, hogy ezen a sok mindennapos abszurdumon, a hatalmon lévők végtelenül cinikus megnyilvánulásain ne húzzam fel magam. De nem akarom hagyni magam. Van bennem valami elemi felháborodás, hogy csak nem képzelitek, hogy ki fogom csinálni magam, csak mert valaki a képembe és mások képébe hazudik! Ha meg valami annyira nem tetszik, civilként és színészként is tudok tenni ellene.

MN: Színészként mit lehet tenni?

KJ: Lehet például A nép ellensége című Ibsen-darabban játszani. Ez a több mint 130 éves darab tökéletesen leképezi mindazt, ami ma Magyarországon történik. A legutóbbi előadás végén felpattant egy nő, és széles kézmozdulatokkal arra buzdította az egész nézőteret, hogy mindenki álljon fel. Olyan volt, mint egy felhívás, hogy akkor vonuljunk utcára. Ibsen után utcára – szép lenne. Kifejezetten forradalmi hevület volt a levegőben.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.