„A svéd szakácshoz hasonlítok” – Michel Gondry filmrendező

Noam Chomskyval készített, animációs interjúfilmjével (Is the Man Who Is Tall Happy?) nyit az Anilogue fesztivál. De mi történik, ha a világ leghíresebb értelmiségije nem érti, mit zagyvál neki a világ leghíresebb francia filmrendezője? Milyen rajzfilmfigura Chomsky és milyen Gondry? Interjú.

Magyar Narancs: A világhírű nyelvész melyik rajzfilmfigurához hasonlít a legjobban?

Michel Gondry: Ha először találkozom valakivel, rögtön beugrik, hogy melyik animációs karakter illik a legjobban az illetőhöz, de Chomsky esetében, bár lázasan dolgozott az agyam, nem találtam ilyet. A színészekkel könnyebb, ott van például a nagy francia színész, Jean Rochefort, róla mindig a Rózsaszín Párduc animációs párduca jut az eszembe. Ugyanakkor Chomskyt könnyű lerajzolni, a hosszú haja és a szemüvege megkönnyíti a karikaturista dolgát.

MN: Ha tükörbe néz, önre milyen rajzfilmfigura néz vissza?

MG: Elég jó vagyok a saját arcom lerajzolásában, talán nincs is nálam gyakorlottabb Gondry-arcképkészítő a világon. A szemem közti ráncok olyanok, mint egy oroszláné – ebből könnyű kiindulni. Én nem látom annyira ugyan a hasonlóságot, de sokan mondták már, hogy a megtévesztésig hasonlítok a Muppet Show svéd szakácsához.

MN: Benne hagyta azokat a jeleneteket is az interjúban, amikor félremegy a beszélgetés, mert Chomsky nem érti a vaskos francia akcentusát.

MG: És még így is jócskán szépítettem a helyzeten. Amit a filmben lát, az nem az egyetlen ilyen alkalom volt, de a többit azért kivágtam. Nem akartam mindenáron okosnak tűnni, és azt hiszem, ez sikerült is. Ismeri nyilván azt az interjúhelyzetet, amikor az egyik fél, legyen egy tipikus értelmiségi, értőn bólogat, miközben lövése sincs semmiről. Miért ne lehetne beismerni, hogy olykor nem vagyunk a helyzet magaslatán? Így őszintébb lesz az egész. Vállalom, amit nem értek. Legalábbis egy részét.

MN: Nem tart attól, hogy az animációs technikáját majd ugyanúgy lenyúlja valaki, mint a bullet time technikát, amit ön fejlesztett ki ugyan, ám végül a Wachowski testvérek filmje, a Mátrix révén lett híres?

MG: Szívesen megosztom mindenkivel a titkom: végy egy darab papírt és egy jól kihegyezett ceruzát. Forradalmi eljárás, vegyék, vigyék! A kamera, na, az már egy különleges eset: egy régi, zajos, mechanikus Bolex felvevőgép. Nosztalgikus egy szerszám. Amikor megláttam a Mátrixban a bullet time jeleneteket, mi tagadás, jól felhúztam magam. De nem a plágium miatt, mert ilyen nem volt, hiszen ők a saját fejlesztésüket használták, hanem amiatt, hogy másoké az elsőség. Sokat dolgoztam ezen az effekten, frusztráló volt másvalaki filmjében látni, ráadásul egy ennyire sikeres filmben.

MN: Audrey Tautout egy privát rajzfilmmel győzte meg, hogy szerepeljen a Tajtékos napokból készült filmjében. Mi volt ebben az egyszemélyes célközönségű animációban?

MG: Brooklynban vagyok, levelet írok Audrey-nak. Ő Párizsban van és én személyesen kézbesítem a levelet. Felszállok és átrepülöm az óceánt. Mivel azonban Audrey ablaka zárva van, szörnyű balesetet szenvedek, az egyik karom bánja. Velem egy időben egy párizsi kutyus autóbalesetet szenved, neki a lába bánja. Ugyanabba a kórházba küldenek minket, ahol összecserélik a testrészeket. Amikor elkezdődik a forgatás, ott állok, az egyik karom helyén a kutya lába, és „action!”-t kiáltok. Néha így kommunikálok, készítek egy rajzfilmet. Hasonló stílusban, mint a Chomsky-interjú.

És ami az interjúból kimaradt

magyarnarancs.hu: Rendkívül népszerű internetes körökben Noam Chomsky tízparancsolata, a populista diktatúrákra legjellemzőbb manipulációs technikák 10 pontja. Az egyetlen gond vele, hogy nem Chomsky írta (a bizonyíték itt), vagyis egy jól megtermett hoax. Önt is sikerült átverni?

Michel Gondry: Az említett tízparancsolattal még nem találkoztam, de az ettől függetlenül is igaz, hogy Chomsky egyik vesszőparipája a média manipulációja. Például azok az álhírek, amiket a CIA gyárt és juttat el a nagy lapokhoz, hogy aztán ezekre a lapokra hivatkozva legitimálja a saját maga által fabrikált információkat.

magyarnarancs.hu: Sosem ült fel egyetlen álhírnek sem?

MG: Ó, dehogynem! Egyszer én is megjártam egy rólam szóló álhírrel. Jó tíz éve lehetett, hogy New Yorkot elárasztották a falragaszok, melyeken az állt, hogy ha hallott valamit Michel Gondryról, ha bármilyen információja van velem kapcsolat, itt és itt jelentkezzen, mert mindenki Michel Gondryt keresi. A kínos az egészben az volt, hogy úgy állították be az egészet, mintha magamat reklámoznám. Erről persze szó sem volt. Elég pipa voltam. Sok kellemetlenségtől megóvja magát az ember, ha alaposan leellenőrzi, akár több helyről is, a hírek forrását, máskülönben könnyen felülhet a hoaxoknak.

magyarnarancs.hu: Sokan Amerika-gyűlölőnek tartják Chomskyt. Érzett valaha is gyűlöletet, ha nem is Amerika, de Hollywood iránt? Első és mindmáig utolsó nagy hollywoodi filmje, a Zöld darázs (kritikánk itt) elegendő okot adhatott egy kis utálkozáshoz.

MG: Amit a legkevésbé bírok Hollywoodban, az az egész szuperhősőrület. Ez egyáltalán nincs az ínyemre. Ebben az egész világmegváltósdi szuperhősködésben én az amerikai imperializmusnak egy elég primitív megnyilvánulását látom. A Zöld darázs ellenben nem egy szuperhősfilm. Talán ezért sem szerették.

magyarnarancs.hu: Az Indiewire nemrég elkészítette az összes filmjének a rangsorát. Az Egy makulátlan elme örök ragyogása (kritikánk itt) végzett az élén. Az a film, amiért Charlie Kaufmannal karöltve forgatókönyv-írói Oscart kapott. Fog még Kaufmannal együtt dolgozni?

MG: Szeretnék együtt dolgozni vele, ahogy szeretnék még amerikai filmet is forgatni. De most épp másban vagyok benne, valami nagyon franciában és nagyon személyesben. Két gyerek főszereplésével forgattam egy filmet, gyors munka volt, most fejeztük be. Road movie lesz, autós mozi.