Tévésorozat

The Divide – Az ítélet ára

  • - greff -
  • 2014. december 8.

Film

A másolat másolata talán még nem az a verzió, amelyet csak a menthetetlen sorozatfüggők képesek őszintén élvezni, de máris bonyolódik a helyzet, ha hozzátesszük, hogy ezt a szériát – a történetet szabályosan félbevágva – mindjárt az első évadja után elkaszálták.

Pedig a The Divide nem ezt érdemelte – még úgy sem, hogy vitán felül szégyentelen kópia. Az idén nyáron befejezett The Killing – ami egy dán sorozat remake-jeként a kortárs skandináv bűnügyi fikció legsikeresebb amerikai replikája tudott lenni – nem csupán a (már-már a noirok paródiájába hajlóan sötét) hangulatával és a magánéleti zűrzavarokat a gyilkos politikai örvényeket generáló bűntényekkel egy szinten kezelő alap­struktúrájával hatott a nyolcrészes sorozatra. A The Divide szerzői továbbmentek ennél: amit kapunk, nem más, mint a Killing harmadik évadjában kibontott halálbüntetéses szál továbbírása – és hogy az ínyencek is elégedetten csettintsenek, a sorozat főszereplőjét az a Marin Ireland alakítja, aki Holder nyomozó húgaként bukkant fel a legutolsó Killingben.

A Divide-ban nem rendőrök, hanem jogászok szállnak pokolra, de ez jelentéktelen eltérés: a sorozat semmi lényegeset nem változtat az alaprecepten, viszont nem is rontja el, bizonyos ízekre pedig sikeresen képes ráerősíteni. Az etnikai feszültségek kulcskérdéssé emelkednek, a sérült hősnő sebei mélyebbre vágnak, a többi meg már jön magától: a harcosok szétesnek, a jók torkát elvágják, és minden utcasarkon terjeszkedni kezd az intenzív rothadás. Katasztrófafilmet látunk, csak krimiként tálalják.

November 6-tól az AMC-n

alá

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.