Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Videó

„Nincs abszolút igazság”

Leila Hatami színésznő

  • narancs.hu
  • 2012. február 29.

Film

Leila Hatami iráni színésznő az egyik főszereplője annak a komplex családi drámának, ami vasárnap megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. Hatamival még januárban beszélgettünk a szerbiai Kustendorf filmfesztiválon az erős rendezői kézről, a politikai kérdések fel-felbukkanásáról és arról, hogy mit jelent a Nader és Simin – Egy elválás történetében a főhősnő vörös haja.

 

Kritikánk a Nader és Simin – Egy elválás történetéről itt olvasható.

Előző cikk a rovatban Az utolsó férj
Következő cikk a rovatban Aztán mindennek vége

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

Kritika

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kritika

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

Kritika

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

Kritika

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

Kritika

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Kritika

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.