Aztán mindennek vége

  • 2012. március 1.

Film

Szép, literátus film. Gondosan tervezett díszletek, jelmezek, akkurátusan megírt forgatókönyv szolgálja a "nagy ember esendő élete" kategóriás elmélkedés kulturált kivitelezését.

Michael Hoffman rendező már Shakespeare-ből is készített ízléses olvasatot, ami gond nélkül vetíthető irodalomszakkörön. Ezúttal Tolsztojból nyújt kedves ismeretterjesztést; szerencsére nem az írófejedelem valamelyik munkáját szelídíti könnyen befogadható ún. élménnyé, csupán egy - Tolsztoj életének utolsó szakaszát feldolgozó - amerikai regényt adaptál. Kiderül, hogy fuldoklik követői dogmatikus közösségétől a prófétaszerepbe belefáradt Lev Nyikolájevics, s hogyan tekinti mégis élete főművének a naiv és tagjaitól elkötelezett naivitást követelő (no, igen: tolsztojánus) kommunát. A konfliktus Tolsztoj felesége és legszorosabb barátja között bontakozik ki a művek kiadási jogainak tárgykörében. A feloldhatatlan probléma elől az agg író elmenekül, majd egy állomáson meg is hal, és irodalomtörténetté válik minden vele kapcsolatos szenvedély. A film a szenvedélyt szeretné megmutatni, de csak irodalomtörténeti reflexió lesz belőle.

Christofer Plummer szakálla szép hosszú, s hol szigorú, hol meg pajkos tekintetével érzékelteti, hogy Tolsztoj is ember volt. A nagy író ideológiai harcostársaként a vikszos bajszú Paul Giamatti szemlélteti, hogy a megszállott idealizmus hogyan pusztítja el az emberben az embert, hogy példaképet csináljon belőle. James McAvoy átváltozóművész viszont mint Tolsztoj titkára, épp ellenkezőleg: a frusztrált alkutyából emberré emelkedés példázatát járja végig, egyszerre vetve le szexuális és ideológiai megrögzöttségeit. Mégis Helen Mirren jutalomjátéka a film: grófnéként hisztérikus és éles elméjű, ravasz és kiszolgáltatott - a közvélekedés szerint hétpróbás hárpia itt inkább a férjéből csendes agresszivitással bálványt faragni kívánó slepp kérlelhetetlen ellenfele és áldozata.

A CineReal bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.