Aztán mindennek vége

  • 2012. március 1.

Film

Szép, literátus film. Gondosan tervezett díszletek, jelmezek, akkurátusan megírt forgatókönyv szolgálja a "nagy ember esendő élete" kategóriás elmélkedés kulturált kivitelezését.

Michael Hoffman rendező már Shakespeare-ből is készített ízléses olvasatot, ami gond nélkül vetíthető irodalomszakkörön. Ezúttal Tolsztojból nyújt kedves ismeretterjesztést; szerencsére nem az írófejedelem valamelyik munkáját szelídíti könnyen befogadható ún. élménnyé, csupán egy - Tolsztoj életének utolsó szakaszát feldolgozó - amerikai regényt adaptál. Kiderül, hogy fuldoklik követői dogmatikus közösségétől a prófétaszerepbe belefáradt Lev Nyikolájevics, s hogyan tekinti mégis élete főművének a naiv és tagjaitól elkötelezett naivitást követelő (no, igen: tolsztojánus) kommunát. A konfliktus Tolsztoj felesége és legszorosabb barátja között bontakozik ki a művek kiadási jogainak tárgykörében. A feloldhatatlan probléma elől az agg író elmenekül, majd egy állomáson meg is hal, és irodalomtörténetté válik minden vele kapcsolatos szenvedély. A film a szenvedélyt szeretné megmutatni, de csak irodalomtörténeti reflexió lesz belőle.

Christofer Plummer szakálla szép hosszú, s hol szigorú, hol meg pajkos tekintetével érzékelteti, hogy Tolsztoj is ember volt. A nagy író ideológiai harcostársaként a vikszos bajszú Paul Giamatti szemlélteti, hogy a megszállott idealizmus hogyan pusztítja el az emberben az embert, hogy példaképet csináljon belőle. James McAvoy átváltozóművész viszont mint Tolsztoj titkára, épp ellenkezőleg: a frusztrált alkutyából emberré emelkedés példázatát járja végig, egyszerre vetve le szexuális és ideológiai megrögzöttségeit. Mégis Helen Mirren jutalomjátéka a film: grófnéként hisztérikus és éles elméjű, ravasz és kiszolgáltatott - a közvélekedés szerint hétpróbás hárpia itt inkább a férjéből csendes agresszivitással bálványt faragni kívánó slepp kérlelhetetlen ellenfele és áldozata.

A CineReal bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.