tévésmaci

Ond, Kond, Vakond

  • tévésmaci
  • 2012. január 8.

Film

Andrew J. Feustel, amerikai asztronauta, a barátainak csak Drew már 2009-ben fölvitt az Atlantisszal az űrbe egy Neruda-kötetet és egy cseh zászlót - a felesége, Indira morva. Aztán idén tavasszal, amikor utolsó útjára indult az Endeavour, Drew Feustel magával vitt egy 19 centiméter nagyságú, Brünnben varrt plüssvakondot is: így végre valóra vált az 1965-ös Krtek a raketa, melyben barátocskánk fölzúz az űrbe, s űrhajótörést szenvedvén összespannol egy rákkal, aki aztán egy almáért segedelmére lesz szputnyikja revitalizálásában. Mert ilyen vakond volt, népszerűsítette az űrhajózást, sőt, azért lett neki kisnadrágja is, mert első - 1957-es - fellépésében az érdemdús csehszlovák textilipart reklámozta a maga szolidan szemérmes módján - ez a filmecske például még beszélt. S aztán, jóval később, amikor 1963-ban újraéled a föld alól szalajtott kiscsákesz, már csak indulat- és hangutánzó szavakra futja tőle. Az alkotó, Zdenek Miler akkor 3 és 5 éves lánykái, Katerinka és Barborka szinkronizálták. Az nem elég, hogy a komcsi elmúltával kultusz lett őkelméből, hisz annyi akkori hülyeségből lett kultusz, de ez a vakond az elmúlt ötven évben egyre csak fiatalodott, rövidebb lett az orra, eltűnt a farka, vagy mégis inkább öregebb lett? Hisz az a pár szál haja speciel kihullott. Kész rejtély ez az állat! De tény, ami tény: mára ott van minden kilométerkőnél: videón, DVD-n, textíliákon, porcelánon, plüssben és papírban, könyvben és kifestőn. Zdenek Miler nem élt hiába, de szorgalmatlanul sem: 81 éves volt, amikor az uccsó vakondot csinálta, s nem hozta különösebben lázba, hogy kreatúrája, Krtek túléli őt. A múlt hét óta ez már akkor is faktum.

Pénteken (9-én) a Filmmúzeum este tízkor lenyomja a Rómeó vérzik című, 1993-as amerikai krimit. Peter Medak filmje persze parafrázis, ilyen címmel mi a fene is lehetne, de elég messzire rugaszkodik a padlótól. És a szereposztás, barátom, az valami. A fénykorát élő Garry Oldman korrupt New York-i zsarut ad, olyan csajok oldalán, mint Lena Olin, Annabella Sciorra vagy Juliette Lewis, és olyan rosszfiúk keserítik az életét, mint Roy Scheider, Dennis Farina, vagy régi kedvencünk, Ron Perlman.

Szombaton szombat van, nehogy már tévézzenek. Annyi minden van, én például leugrok Kerekhátra, Teca ángyomékhoz, jó már az abárolt tüdő. Na jó, azt még megbocsátom, ha ebédre megnézik a Cinemaxon (12.50) a Legénylakást, én is csak aztán indulok.

Vasárnap viszont egyáltalán nem sietek vissza, bár tízre így is hazaérek, noha még koránt sincs eldöntve, hogy beülök a ViaSat elé este tíz előtt. Pedig a 48 óra Nick Nolte és Eddie Murphy szíves közbenjárása mellett maga a nyolcvanas évek. Esszencia.

Hétfőn matinéra még egyet visszaléphetünk az időben, hisz a tv2 (11.15-kor) az Airport '75-öt játssza. Este aztán jön a Coolra a 12 majom, melyben nem akárki, hanem maga Annie Golden lép fel. E heti találós kérdésünk jó barátairól, Dorsey Wrightról és Don Dacusról szól. Na, kik is ők, így hárman? Lesz még tizenegy előtt Angyalszív is a film+-on, de meggondolom háromszor.

Kedden ellenben a 12 majom valami előzményfilmje lehet a 7 törpe, amit ugyancsak matinéra vetít (11.30-kor) a tv2, Nina Hagennal a főszerepben. Este a nemzeti főadó megint elindít egy friss és kimondottan jól teljesítő amerikai sorozatot, persze a limonádés szakágból. Az Elcserélt lányok negyed kilenckor kezdődik, de személyem akkor már negyedórája nézi a Cinemaxon az Angyal című brit thrillert 1982-ből, melyben Neil Jordan mozgatja az ifjú Stephen Reát.

Szerdán újabb sorozat indul este az m1-en, de vigyázat, a tizenegy után kezdődő hatrészes Viszlát, elvtársak! dokumentumfilm! Csakhogy a közszolgálat gondol ám a szeriális fikció híveire is, ezért ugyanekkor az m2-n (meglehet, nem először) elindítja A nyomozónő című olasz sorozatot. Ám a nap főhíre mégis az, hogy a Duna és az RTL Klub is leadja este a Képtelen képregényt. Biztos százéves Kevin Smith.

Csütörtökön a Villa Negra nem apácazárda. Fél tízkor a Dunán a rémes Hattyúdal. Hát, ne tévézzenek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.