DVD

Gengszterek mixcédéje

Jonathan Hensleigh: Nem írnek való vidék

  • - greff -
  • 2012. január 9.

Film

Felső kategóriás tévé- és mozisztárok egy vérbeli B filmben: az eredetiség a fontos, vagy az ügyes szereposztás?

A nagystílű gengszterek negyven fölött olyanok, mint a vadászó párducok: vaksötétben is látnak, szaglásuk kifinomult, hallásuk éles, mint a rugós kés, amivel karrierjük hajnalán megbicskázták lakónegyedük reményvesztett adósait. Észrevesznek mindent, még az autóbomba belobbanásának cérnavékony pattanását is – így aztán mi sem természetesebb annál, hogy ha az utolsó utáni századmásodpercben is, de sértetlenül képesek katapultálni egy lángra kapó járgányból. Martin Scorsese bűnözői életpályát diszkrét fényezéssel tálaló Casinójának keretként felhasznált alappoénja pontosan erre a tudásra épült – és tökéletesen ugyanígy indul a gengszterkarrier-történetet finoman szidolozva elővezető Nem írnek való vidék is, melynek alkotói a változatosság kedvéért a keretes szerkezet alkalmazása mellé tették le az ötvencentest.

 


Ennyit az originalitásról: ha dj volna, Jonathan Hensleigh rendezőről azt mondanánk, hogy mixcédét készített az amerikai gengszterfilm elmúlt harminc-negyven évéből kicsent mintákból – ahogyan erre amúgy a mű magyar címe is utalni igyekszik (csak kár, hogy a Coeneket veszi célba – a helyes megfejtés inkább a Clevelandi nagymenők lett volna). De ha az ötlettelenség nem is, Hensleight a pénzhiány már képes volt sarkallni valamire. A Nem írnek való vidék ugyanis annyira filléres mozi, hogy semmiféle tér nem maradt benne a könnyen elbénázható formai és hangütésbéli kísérletezésnek: nála a keresetlen, tutira menő beállításokban elénk terelt színészeken múlik minden. És itt jön a csavar! Hensleigh filmje ugyanis csak látszólag tökéletes megidézése a B-filmkészítés aranykorának: hogy a jótékonykodási láz vagy valami egyéb volt-e az oka, nem tudható, csak a tény biztos, hogy ebben a moziban sztárok egész kommunája serénykedik a szemünk előtt. Persze nem a legfrissebb csillagok, az sehogy sem illett volna a képbe, a tegnap hősei közül viszont eléggé a krém. E sokat látott aktoroknak pedig valószínűleg elég volt egyetlen pillantás a büfékocsi kínálatára ahhoz, hogy rájöjjenek, itt most nagyon nem az Oscar-bizottság meggyőzése a pálya. A majomkodás így szerencsésen elmarad – helyette rutinból hozzák a tutit, amit szeretünk: Val Kilmer kiégett és cseppfolyós, Christopher Walken diszkréten túlvilági, Vinnie Jones kíméletlen, és a tévésorozatokból verbuvált partnereik (az emberarcú pszichopata főhőst a Rómából ismerhető tag adja, csinos feleségét a Vészhelyzetben, a szakszervezeti bedarálásnak dőre módon ellenálló rokonszenves hájpacnit a Maffiózókban zártuk a szívünkbe) is derekasan helytállnak.

Így aztán e brutális kiszámíthatósága miatt is felettébb feszültségmentes darabról mégiscsak azt kell mondanunk, hogy elmulasztása inkább ellenjavallt – még ha csak a zsáner igazán elkötelezett hívei számára is.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.