Ez a melankóliát és életörömöt egyszerre sugárzó francia film valóságos oázis a mai mozi sivatagában. Akkor játszódik, amikor az elillant ifjúság, a be nem teljesített vágyak s meg nem valósult tervek, meg nem élt lehetőségek s ki nem bontakozott képességek már nem csak a lelket pusztítják. És nem csak a test változásai figyelmeztetnek arra, hogy semmi sem lesz már úgy, ahogy volt, de a test változásait közönnyel vagy a nem érintettek szánalmával szemlélő környezetünk is.
Blandine Lenoir filmjének főhősét az elmaradt menstruáció után hőhullámok gyötrik, hülye főnöke merő kivagyiságból csicskáztatja, várandós lánya (állandó hangulatváltozásainak eredményeképpen) piti szemrehányásokkal szekálja, nem várandós másik lánya meg épp tönkretenni készül az életét egy csinos arcú, ám éretlen és felelőtlen legényke oldalán. Mint ő, az ötvenes éveibe fordult, magányos asszony egykor. Lefáradt exét egy fiatalabb nő s tőle való, kiskorú lányai amortizálják tovább, a váratlanul felbukkanó, megkeseredett agglegénnyé lett régi nagy szerelem pedig megfutamodik az újrakezdés elől. Mindenhonnan a kudarc figyel, a sikertelenség – a munkáját is elvesztő nő előtt még a mindenki másnak kinyíló automata üvegajtók is rendre becsukódnak. És mégis, a filmet gyengéd humor lengi be, amely itt az élet szépsége és értelmes volta melletti szerény, de minden felszínességet nélkülöző, hiteles állásfoglalás. Akár az Ízlés dolga vagy a Mint egy angyal, az ezúttal „csupán” a főszerepet alakító, ragyogó Agnès Jaoui filmjei.
Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány
