Film

Ötven tavasz

  • 2017. szeptember 3.

Film

Ez a melankóliát és életörömöt egyszerre sugárzó francia film valóságos oázis a mai mozi sivatagában. Akkor játszódik, amikor az elillant ifjúság, a be nem teljesített vágyak s meg nem valósult tervek, meg nem élt lehetőségek s ki nem bontakozott képességek már nem csak a lelket pusztítják. És nem csak a test változásai figyelmeztetnek arra, hogy semmi sem lesz már úgy, ahogy volt, de a test változásait közönnyel vagy a nem érintettek szánalmával szemlélő környezetünk is.

Blandine Lenoir filmjének főhősét az elmaradt menstruáció után hőhullámok gyötrik, hülye főnöke merő kivagyiságból csicskáztatja, várandós lánya (állandó hangulatváltozásainak eredményeképpen) piti szemrehányásokkal szekálja, nem várandós másik lánya meg épp tönkretenni készül az életét egy csinos arcú, ám éretlen és felelőtlen legényke oldalán. Mint ő, az ötvenes éveibe fordult, magányos asszony egykor. Lefáradt exét egy fiatalabb nő s tőle való, kiskorú lányai amortizálják tovább, a váratlanul felbukkanó, megkeseredett agglegénnyé lett régi nagy szerelem pedig megfutamodik az újrakezdés elől. Mindenhonnan a kudarc figyel, a sikertelenség – a munkáját is elvesztő nő előtt még a mindenki másnak kinyíló automata üvegajtók is rendre becsukódnak. És mégis, a filmet gyengéd humor lengi be, amely itt az élet szépsége és értelmes volta melletti szerény, de minden felszínességet nélkülöző, hiteles állásfoglalás. Akár az Ízlés dolga vagy a Mint egy angyal, az ezúttal „csupán” a főszerepet alakító, ragyogó Agnès Jaoui filmjei.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.