Színház

Hol nem volt

Csárdáskirálynő

Kritika

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Az operett érzékeny, összetett műfaj, ahol minden egyes elemnek önmagában is meg kell állnia úgy, hogy közben a részek egymáshoz is minél tökéletesebben illeszkedjenek. Amikor ez sikerül, egy jobbféle darabja a műfajnak akár különösebb rendezői furmány nélkül is élvezhető, enélkül azonban a leginvenciózusabb, értő alkotói szándék sem ér szinte semmit. Márpedig a hangosítás ezen az estén kőműveskalapácsként ver oda a Csárdáskirálynő finommechanikájának: a prózai részek eleje sem mindig van kierősítve, a beszélt szövegből zene közben gyakran alig érteni valamit, és Edvin egyik szerelmes nagyjelenetében úgy torzul el a színész énekhangja, mintha egy rádiófelvételt hallgatnánk az ötvenes évekből.

A dramaturgia kisimítja a Békeffi István és Kellér Dezső által 1954-ben átírt szövegkönyv ráncait, a többi közt érthetővé téve Silvia érzelmi csiki-csukijának végső, a szerelem beteljesedése felé tett lépését a harmadik felvonásban. A zenekar és az énekkar rendre létrehozza a darab nagy zenei pillanatait, a Partiumi Keresztény Egyetem ének szakos hallgatói emellett pallérozott mimikával és testgesztusokkal is jól kapcsolódnak az előadáshoz. Mindezt tánckarként a Nagyvárad Táncegyüttes tagjai is megteszik, kiemelt pontokon egy-egy ötletes koreográfiával még meg is fejelve a színpadi mozgalmasságot (koreográfia: Bóbis László). Ezek a kompozíciók azonban nem mindig találják meg a terüket: néhol kicsit lötyög rajtuk a színpad, máskor meg úgy feszülnek köréjük a történések, hogy a játékos mozgássorok már-már elvesznek bennük. Túl a koreografált, zenés nagyjelenetek finom kaoti­kumán, az összjátékokban gyakran érezhető némi ütemtévesztés, elcsúszás, amelyek miatt a jelenetek többsége veszít ideális feszességéből, ezáltal az erejéből is. Az összecsiszolatlanság egyik lehetséges oka az előadás folyamatos játszásának, „karbantartásának” hiánya, ami nem lenne meglepő egy a 2023/24-es évadban bemutatott produkció esetén. (A kritikusdíj azt is jelzi, hogy ez a Csárdáskirálynő annak idején nagyon egyben volt.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.