A Postakocsival magasra tették a lécet, hiszen a mű John Ford korszakalkotó és máig ható 1939-es filmje, a Hatosfogat remake-jének készült. A négy zenész távolról sem érezhette magát idegennek a kamerák előtt, hiszen Kris Kristofferson 1973 és 1980 között jobbára A listás színésznek számított Hollywoodban, Johnny Cash Kirk Douglas minden tekintetben egyenrangú partnere volt a Pisztolypárbajban (1971), ahogy Willie Nelson is szépen teljesített például Robert Redford és Jane Fonda oldalán Sydney Pollack A Las Vegas-i lovas című 1979-es művében. Waylon Jennings pedig a maga teljességében csak az amerikai Dél szülöttei számára értelmezhető Hazard megye lordjainak volt a szíve-lelke 1979-től ’85-ig. A műalkotás (noha hétpróbás rendező állt mögötte, a valamelyik Dirty Harry-filmet és legalább egy további Clint Eastwood-mozit, s A majmok bolygója 2.-t is jegyző Ted Post) mégis olyanra sikerült, mint egy derűs kedélyű érettségi bankett fő attrakciója, ahol az érettek némi alkoholos befolyásoltság terhe alatt adják elő tunikára vetkezve a Julius Caesart...
Majd’ egy évnyi fesztiváloztatás (nevezhetjük halogatásnak is) után a jövő héten mutatják be az amerikai és kanadai mozik Bill Fishman Waltzing with Brando című filmjét, a dolgozat a jelentős színművész, Marlon Brando valamelyik aranykorát (közelebbről az 1969 és ’74 közöttit) tárgyalja, amelyben a művész A keresztapa és a bűnösen rosszul öregedő Utolsó tangó Párizsban főszereplőjeként aratott babérokat. Erről, ti. a Bertolucci-film körüli disznóságokról tavaly készült egy másik film is, a Being Maria, amely Brando partnere, Maria Schneider nézőpontjából meséli el az eseményeket, ebben Matt Dillon játssza Brandót, finoman szólva nem a fizikai hasonlóságot tartva szem előtt. Fishman 2019 óta dédelgetett keringőjében ellenben Billy Zane kiköpött Brando, de annyira, hogy amikor hazament vagy egy másik forgatásra sietett, akkor sem nagyon tudta levetni álorcáját, ami nyilván megesik mindenkivel, de Zane a játékot sem hagyta abba…
E két premisszából születő szillogizmusunkat pedig úgy hívják, hogy A leszámolás napja, s amikor így hívják, nem elsősorban a nézői illúzióinkra gondolnak, legfeljebb a HBO-éra, mely műhely aligha véletlenül hozakodott elő ezzel a filmmel épp most. (Ha a nézettségi statisztikát nézzük, igazuk is lett.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
