Bánki Ákos, Baráth Áron és Szentgróti Dávid munkái meglepően jól működnek együtt, és a néző előtt mélyebb rétegek is feltárulhatnak.
Az Apollo Gallery elhelyezkedése és berendezése alapján nem az a hely, ahová fontos kortárs képzőművészeti galériát képzelünk. Mégis fokozatosan felkerült „a térképre”, amit a nemcsak a megnyitó népes közönsége igazolt. Majdhogynem napra pontosan egy éve a nőiség és a mitológia kortárs értelmezéséről szóló Venus kertje (Garden of Venus) című tárlattal indultak, amely nemcsak a klasszikus szépségeszményt, hanem a sebezhetőséget, a hétköznapi életet, sőt a társadalmi kérdéseket is bevonta a vizuális párbeszédbe.
A kortárs női panoráma után három férfival és a gesztusfestészettel tértek vissza a nyári szünet után. A kiállítás kurátora, Nagy Nikolett Colette azt vallja, hogy egy kiállítás ne csak bemutasson, hanem értelmezzen is. Szakmai felelősséget érez, ezért a kiállítótérben részletes tájékoztatót is olvashatunk a gesztusfestészetről, annak művészeti áramlatairól, az action paintingről, az art informelről, még egy szótár is segíti a befogadót a dolgok megértésében.
Nem könnyű csoportos kiállítást rendezni úgy, hogy a teret betöltse a képek energiája, érződjék köztük a feszültség, amit a cím is ígér, de ne oltsák ki egymást, sőt e művek együttesen szóljanak valamiről. Nagy Nikolett Colette érdeme, hogy a Hiány és jelenlét gondolatkísérletként, illetve érzelmi utazásként egyaránt felfogható. A gesztusfestészet szabadsága, az ösztönös mozdulat és a vibráló színek élménye szavak nélkül is kommunikál, de kellő ismeretek mellett kérdéseket feltéve, többrétegűvé tehetik az élményt. A három művész a saját útját járva mégis egy közös térbe lép be, ahol a hiány és a jelenlét összekapcsolódik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
