Kiállítás

Közös térben, külön utakon

Hiány és jelenlét

Kritika

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Bánki Ákos, Baráth Áron és Szentgróti Dávid munkái meglepően jól működnek együtt, és a néző előtt mélyebb rétegek is feltárulhatnak.

Az Apollo Gallery elhelyezkedése és berendezése alapján nem az a hely, ahová fontos kortárs képzőművészeti galériát képzelünk. Mégis fokozatosan felkerült „a térképre”, amit a nemcsak a megnyitó népes közönsége igazolt. Majdhogynem napra pontosan egy éve a nőiség és a mitológia kortárs értelmezéséről szóló Venus kertje (Garden of Venus) című tárlattal indultak, amely nemcsak a klasszikus szépségeszményt, hanem a sebezhetőséget, a hétköznapi életet, sőt a társadalmi kérdéseket is bevonta a vizuális párbeszédbe.

A kortárs női panoráma után három férfival és a gesztusfestészettel tértek vissza a nyári szünet után. A kiállítás kurátora, Nagy Nikolett Colette azt vallja, hogy egy kiállítás ne csak bemutasson, hanem értelmezzen is. Szakmai felelősséget érez, ezért a kiállítótérben részletes tájékoztatót is olvashatunk a gesztusfestészetről, annak művészeti áramlatairól, az action paintingről, az art informelről, még egy szótár is segíti a befogadót a dolgok megértésében.

Nem könnyű csoportos kiállítást rendezni úgy, hogy a teret betöltse a képek energiája, érződjék köztük a feszültség, amit a cím is ígér, de ne oltsák ki egymást, sőt e művek együttesen szóljanak valamiről. Nagy Nikolett Colette érdeme, hogy a Hiány és jelenlét gondolatkísérletként, illetve érzelmi utazásként egyaránt felfogható. A gesztusfestészet szabadsága, az ösztönös mozdulat és a vibráló színek élménye szavak nélkül is kommunikál, de kellő ismeretek mellett kérdéseket feltéve, többrétegűvé tehetik az élményt. A három művész a saját útját járva mégis egy közös térbe lép be, ahol a hiány és a jelenlét összekapcsolódik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.