1. A nyolcadik utas: a Halál (Alien)
A költői fantáziával és szabadsággal oly gyakran dolgozó magyar filmcímadók nehézsúlyú bajnoka keresztelhette el Ridley Scott eredetiben tökéletesen érdektelen címmel megvert (Alien – Idegen) sci-fi/horror klasszikusának magyar verzióját. A hatásvadászatra könnyen kapható hazai filmcímesek egyébként is nyugtalanítóan bensőséges viszonyt ápolnak a kaszással (gondoljunk az olyanokra, mint a Halál a hídon, A halál keresztútján, A halál ára stb.) – de hogy éppen ő legyen a nyolcadik utas, mint egy kisnyugdíjas a velencei busztúrán? Zseniális! Kár, hogy a 70-es évek végi címadó egyúttal mattot adott az utána jövő nemzedékeknek, mely állítást leginkább a negyedik rész címével igazolhatjuk: Feltámad a Halál!
2. Minden lében két kanál (The Persuaders!)
3. Szárnyas fejvadász (Blade Runner)
A magyar nyelv és Ridley Scott klasszikusának kapcsolata közismert: hollywoodi színész szájából úgy még sosem hangzott a „lófasz”, mint James Edward Olmoséból – ehhez mérhető magyarkodást talán csak a Közönséges bűnözők („Láttam az ördögöt!”) tud felmutatni. És akkor még nem is beszéltünk a magyar címről, melynek ugyan nincs sok értelme, hiszen Deckard se nem repül, se nem szárnyal, de a köznyelv nemhogy kivetette volna magából a kissé túlbuzgó magyarítást, hanem befogadta, és máig is őrzi a címköltészet e szép példányát.
4. Drágán add az életed (Die Hard)
Tökéletesen visszaadja az eredeti címet, olyan tökéletesen, hogy a későbbiekben már nem is nagyon lehetett a hatást fokozni. Mindenesetre mi hálásak vagyunk a magyar címadónak, már csak azért is, mert egy olyan filmben, ahol a „Yippee-ki-yay motherfuckert” „szarházinak” vagy valami hasonlónak fordították, mégiscsak sikerült megőrizni valamit a fordítói mundér becsületéből.
5. Sorsjegyesek (It Could Happen To You)
Hatalmas szerencse, hogy a tükörfordítás (Veled is megtörténhet) már foglalt volt (egy 92-es, a maga idejében népszerű, nálunk a Titanicon vetített belga–francia komolykodás viselte), hiszen Nicolas Cage és Bridget Fonda nyertes lottószelvénnyel súlyosbított romantikus komédiájához valaki kénytelen volt így az egyik legfrappánsabb „úgy vicceskedem, hogy közben nem is” típusú filmcímet kierőszakolni magából.
6. Óvakodj a törpétől (Foul Play)
Chevy Chase hajdanán hatalmas sztár volt, a legkeresettebb vígjátéki színészek egyike, egy Will Ferrellbe oltott Jim Carrey; és éppenséggel Goldie Hawn sem volt akárki – ők ketten bohóckodták végig a hetvenes évek legvégén ezt a gyilkosságokkal tarkított komédiát, melynek a sablonos angol cím (Foul Play – Elcsalt Játék) helyett a bátor hazai címadók a film politikailag ma már nem túl korrekt kulcsmondatát adták.
7. Higgy neki, hisz zsaru (Internal Affairs)
Mike Figgis zsarufilmjében hiába gyötörte egymást Richard Gere és Andy Garcia, a legemlékezetesebb a magyar cím volt, melyben a lapos eredetit (kábé: Belső ügyosztály) a magyar költészet legszebb lapjaira tartozó egysoros váltotta – máig feledhetetlenül.
8. Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs)
Fordították már Medence kutyának is, de hogy valójában mit is jelent Tarantino első filmjének címe, arra maga Tarantino adta meg a választ – valahogy így: Mit tudom én! Jól hangzott! Hogy a Reservoir Dogsnak köze van-e a szennyvízparton élősködő patkányokhoz, netán a besúgókhoz vagy a Straw Dogs (Peckinpah klasszikusa) és az Au revoir les enfants (Louis Malle filmjének címe) sajátos egyvelegéhez? – mit tudjuk mi! Mindenesetre a magyar címadók a szóba jöhető kutyás címek közül a lehető legjobbat, a film hard-boiled hangulatát a legjobban visszaadó verziót választották.
9. Az ördög jobb és bal keze (Lo chiamavano Trinitá / My Name Is Trinity)
Trinitynek hívnak – ez a szürke kis mondatocska nemcsak ennek a filmnek, hanem a Bud Spencer–Terence Hill páros bármely más mókázásának is pocsékul állt volna. A magyar cím viszont a valószerűtlen hangeffektekkel kísért pofozkodásban világelső duó akármelyik villanására odabiggyeszthető lenne, vagyis mintegy a Spencer/Hill-jelenség esszenciáját sikerült itt egy hazánkfiának örök érvényű módon címbe fogni.
10. Reszkessetek, betörők! (Home Alone)
A fergeteges kaland ígérete úgy dől ebből a címből, mint Marv, a hígagyú betörő ajkai közül az olajsűrű hülyeség. Az akkor még szuperhelyes kisgyerekként kavaró Macaulay Culkin házi csapdás, seggre esős vígjátékát a világon mindenki ismeri, tökéletes cím viszont egyedül a magyaroknak jutott – miközben a szerencsétlen amerikai tömegek kénytelenek voltak egy kifejezetten nyomasztó hangulatú semmitmondással (Otthon egyedül) beérni.
