Film

Szeretők, utazók

  • Békés Bálint
  • 2013. május 4.

Film

Ha kekeckedni akarunk, akkor a tagadhatatlan öregedésről, ha messzebbről nézzük, a munícióhiányról árulkodik Pedro Almodóvar közelmúltbeli tevékenysége. A Megtört ölelések nosztalgikus-löttyös vallomás a filmezésről, A bőr, amelyben élek bár bravúros Frankenstein-újrajátszás, mégiscsak a nyolcvanas évek keményvonalas vágyhistóriáinak reprója.

S a mester itt is folytatja a zabrálást korai időszakában. A konkrétan Az asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén fogásait hasznosító Szeretők, utazók ún. komédia, mégpedig annak egy helyszínes változatából - mondhatni tévéjátékot látunk. Egy Spanyolországból Mexikóba tartó járaton ülünk, mely fékhiba miatt kényszerleszállásra készülődik, s a szokatlan összetételű stewardcsapat (három táncos lábú, kőmeleg fazon) pedig a pánik elkerülése végett rendesen bekábszerezte a komplett turistaosztályt. Hőseink így - a legénység mellett - a Business Class ébren lévő, egytől egyig érzelmileg defektes utasai; köztük csalárd szappanoperasztár, aggszűz látnok, gyöngéd sorozatgyilkos, híres pornódíva. A légi jármű nem szolgál másra, mint ezeknek a szerethetően lökött alakoknak az összeterelésére, ám sajnos nemcsak a futóműbe, hanem a dramaturgia gépezetébe is hiba csúszik: Almodóvar nem látja el kellő drámai alapanyaggal szeretetlenségtől fűtött hőseit, így aztán az összeütközések és -találkozások mérsékelt izgalommal kecsegtetnek. Az olykor lankadó cselekményt szerencsénkre gyakran feledteti a folyamatosan adagolt humor, még akkor is, ha az a szerzőtől megszokott vaskos verziótól eltérően pillekönnyű.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."