Film

Szeretők, utazók

  • Békés Bálint
  • 2013. május 4.

Film

Ha kekeckedni akarunk, akkor a tagadhatatlan öregedésről, ha messzebbről nézzük, a munícióhiányról árulkodik Pedro Almodóvar közelmúltbeli tevékenysége. A Megtört ölelések nosztalgikus-löttyös vallomás a filmezésről, A bőr, amelyben élek bár bravúros Frankenstein-újrajátszás, mégiscsak a nyolcvanas évek keményvonalas vágyhistóriáinak reprója.

S a mester itt is folytatja a zabrálást korai időszakában. A konkrétan Az asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén fogásait hasznosító Szeretők, utazók ún. komédia, mégpedig annak egy helyszínes változatából - mondhatni tévéjátékot látunk. Egy Spanyolországból Mexikóba tartó járaton ülünk, mely fékhiba miatt kényszerleszállásra készülődik, s a szokatlan összetételű stewardcsapat (három táncos lábú, kőmeleg fazon) pedig a pánik elkerülése végett rendesen bekábszerezte a komplett turistaosztályt. Hőseink így - a legénység mellett - a Business Class ébren lévő, egytől egyig érzelmileg defektes utasai; köztük csalárd szappanoperasztár, aggszűz látnok, gyöngéd sorozatgyilkos, híres pornódíva. A légi jármű nem szolgál másra, mint ezeknek a szerethetően lökött alakoknak az összeterelésére, ám sajnos nemcsak a futóműbe, hanem a dramaturgia gépezetébe is hiba csúszik: Almodóvar nem látja el kellő drámai alapanyaggal szeretetlenségtől fűtött hőseit, így aztán az összeütközések és -találkozások mérsékelt izgalommal kecsegtetnek. Az olykor lankadó cselekményt szerencsénkre gyakran feledteti a folyamatosan adagolt humor, még akkor is, ha az a szerzőtől megszokott vaskos verziótól eltérően pillekönnyű.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk