Film

Szeretők, utazók

  • Békés Bálint
  • 2013. május 4.

Film

Ha kekeckedni akarunk, akkor a tagadhatatlan öregedésről, ha messzebbről nézzük, a munícióhiányról árulkodik Pedro Almodóvar közelmúltbeli tevékenysége. A Megtört ölelések nosztalgikus-löttyös vallomás a filmezésről, A bőr, amelyben élek bár bravúros Frankenstein-újrajátszás, mégiscsak a nyolcvanas évek keményvonalas vágyhistóriáinak reprója.

S a mester itt is folytatja a zabrálást korai időszakában. A konkrétan Az asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén fogásait hasznosító Szeretők, utazók ún. komédia, mégpedig annak egy helyszínes változatából - mondhatni tévéjátékot látunk. Egy Spanyolországból Mexikóba tartó járaton ülünk, mely fékhiba miatt kényszerleszállásra készülődik, s a szokatlan összetételű stewardcsapat (három táncos lábú, kőmeleg fazon) pedig a pánik elkerülése végett rendesen bekábszerezte a komplett turistaosztályt. Hőseink így - a legénység mellett - a Business Class ébren lévő, egytől egyig érzelmileg defektes utasai; köztük csalárd szappanoperasztár, aggszűz látnok, gyöngéd sorozatgyilkos, híres pornódíva. A légi jármű nem szolgál másra, mint ezeknek a szerethetően lökött alakoknak az összeterelésére, ám sajnos nemcsak a futóműbe, hanem a dramaturgia gépezetébe is hiba csúszik: Almodóvar nem látja el kellő drámai alapanyaggal szeretetlenségtől fűtött hőseit, így aztán az összeütközések és -találkozások mérsékelt izgalommal kecsegtetnek. Az olykor lankadó cselekményt szerencsénkre gyakran feledteti a folyamatosan adagolt humor, még akkor is, ha az a szerzőtől megszokott vaskos verziótól eltérően pillekönnyű.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.