Film

Szeretők, utazók

  • Békés Bálint
  • 2013. május 4.

Film

Ha kekeckedni akarunk, akkor a tagadhatatlan öregedésről, ha messzebbről nézzük, a munícióhiányról árulkodik Pedro Almodóvar közelmúltbeli tevékenysége. A Megtört ölelések nosztalgikus-löttyös vallomás a filmezésről, A bőr, amelyben élek bár bravúros Frankenstein-újrajátszás, mégiscsak a nyolcvanas évek keményvonalas vágyhistóriáinak reprója.

S a mester itt is folytatja a zabrálást korai időszakában. A konkrétan Az asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén fogásait hasznosító Szeretők, utazók ún. komédia, mégpedig annak egy helyszínes változatából - mondhatni tévéjátékot látunk. Egy Spanyolországból Mexikóba tartó járaton ülünk, mely fékhiba miatt kényszerleszállásra készülődik, s a szokatlan összetételű stewardcsapat (három táncos lábú, kőmeleg fazon) pedig a pánik elkerülése végett rendesen bekábszerezte a komplett turistaosztályt. Hőseink így - a legénység mellett - a Business Class ébren lévő, egytől egyig érzelmileg defektes utasai; köztük csalárd szappanoperasztár, aggszűz látnok, gyöngéd sorozatgyilkos, híres pornódíva. A légi jármű nem szolgál másra, mint ezeknek a szerethetően lökött alakoknak az összeterelésére, ám sajnos nemcsak a futóműbe, hanem a dramaturgia gépezetébe is hiba csúszik: Almodóvar nem látja el kellő drámai alapanyaggal szeretetlenségtől fűtött hőseit, így aztán az összeütközések és -találkozások mérsékelt izgalommal kecsegtetnek. Az olykor lankadó cselekményt szerencsénkre gyakran feledteti a folyamatosan adagolt humor, még akkor is, ha az a szerzőtől megszokott vaskos verziótól eltérően pillekönnyű.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.