A sátor - négy ágasfára erősített ponyva - alatt rekedt tömegek most tartanak a disznótorosnál, sokkal több a hurka, mint a kolbász, bár az is mintha fűrészporból lenne. Mancika egy tálca süteményt visz a kapuban ácsorgó bámészkodóknak, valami piskóta, tán csokikrémmel, messziről rettenetesnek látszik, közelről nyilván finom. Ennyi rézízű pálinkát még nem ittunk, langyos a Kőbányai, s mint tudjuk, egri a Symphonia, pécsi a Szofi. Állítólag verpeléti a rizling, bár innen hozták, kétháznyiról, Cefre Pali pincéjéből. Párocskák és változó ivararányú embercsoportok tűnnek el a házban vagy a ház mögött, elöl a letaposott virágágyásnál lökdösődés. Valaki épp levizeli a Ladámat. De mindez kit érdekel, amikor Sztupa és Troché ingujjra vetkőzve megverekszenek? A vőlegényt már semmi nem érdekli, az asztalra borulva hortyog, a szaxofonos fűzi helyette a menyasszonyt, szerencsére nászuram résen van, ad egy Adyt (ötszázas) a zenésznek, húzzad (el innen a beled, míg szépen vagyok), és játsszál valami szép lassút, a Mamiblú most jó lesz, búcsú nélkül mentem el. Egy kissrác fasírtokkal gurigázik a hosszú asztal alatt, de az anyja észreveszi, mire a kölök ijedtében felborítja a padot, aminek a végén szerencsére csak öregapám trónol, de amikor dőlni látszik a világ, felpattan, s azonmód szellent is egy egészségeset, külön szerencse a szerencsében, hogy hangját elnyomta az ómamimami. Valszeg az öreg is lemarad Sztupa és Troché összecsapásáról, mert hirtelen elbóbiskol álltában. Az utolsó képen "mafát látjuk, a hajtókáján hervadt szegfű, épp kurjant valamit, de hangos kép nincsen, ezt is csak valamelyik falusi festette, akkor úgy mondták, naiv festő. Ott van kiállítva olajban a kultúr nagytermében, rögtön a mellett, amin Sztupa és Troché ingujjban megverekszenek. Csakhogy a képek nézegetésénél sokkal tartalmasabb szórakozás a tévé nézegetése.
Pénteken (5-én) elégedetten állapítjuk meg, hogy e héten csak polgári otthonokban foghatatlan csatornákon lesz említésre érdemes filmműsor, az is teljesen extrém időpontokban, biztos, ami biztos. Mit szólnak például egy elfeledett Cimino-opushoz éjjel az MGM tetején, emlékszel, kicsikém: A félelem órái. Vagy fél kettőkor a Filmboxon egy svéd dráma a szigetvilágban (archipelago, vaz): Az utolsó vakáció. Éjfél után Huligánok Charlie Hunnammel és Rafe Spallal a Filmbox Extrán?
Szombaton lagzi.
Vasárnap Szeretetáradat dettó fél kettőkor éjjel az MGM-en, Az ifjúság édes madara pedig a TCM-en. Feketék a film+ 2-n: Dzsungelláz és Fekete kefe.
Hétfőn Ivan Passer teljesen felesleges kalandjai az új világban: Cutter útja Jeff Bricsesszel, nem fogják elhinni, az MGM-en. Húzzák fel hajnali háromnegyed négyre az órájukat, mert a TCM-en kiderül, hogy Roger Moore előtt is volt élet a Föld nevű bolygón: The Saint's Double Trouble - egy 1940-es Angyal kalandjai fekete-fehérben.
Kedden az m1 elindít Hölgyek öröme címmel egy brit sorozatot nyolc részben. A ViaSat - nem várva meg, hogy az AXN befejezze az azonos időben futó Forbrydelsent - megküldi A hidat, amit a neten már sikerrel futtatott. Én megyek az MGM-re Vad Billt nézni, az adja benne Codyt, aki a Deadwoodban a Vadat, mindegy: Bill Bill.
Szerdán Orfeusz alászáll Brandóval az MGM-en, utána meg a kultikus Motoros zsaru - énrám meg a Morfeusz száll. A Dunán negyed tízkor Szigorúan ellenőrzött vonatok, ami már a maga idejében is határeset volt, de inkább giccs.
Csütörtökön a világ legjobb Chandler-adaptációja, a Hosszú búcsú. S még egy kultikus motorbiciklis baromság, A vad angyalok, s a svéd Vihar. Ne kérdezzék, hogy hol-e: TCM, MGM és Filmbox Extra. Foghatatlan csatornákért nem érdemes etetni a tévét.
