Rémült mosolyok

Jonathan Levine: Fifti-fifti

  • - izs -
  • 2011. december 26.

Film


A cím Adam túlélési esélyeit jelöli. A huszonhét éves srác a tünetmentes fiatalok gondtalan életét éli, van szép barátnője, jó fej haverja, izgalmas munkája, mikor egyszer csak beüt a mennykő: egy rutinvizsgálat során kiderül, hogy a rák egy igen ritka és nehezen gyógyítható típusa támadta meg a testét, pontosabban tapadt rá a gerincére. Orvosa röviden felvilágosítja az igen kellemetlen kemoterápia és az azt követő életveszélyes műtét mibenlétéről, majd magára hagyja hősünket. A nem épp komikus felütést követő jelenetben – minden jóérzésünk, nagyszerű neveltetésünk és magas fokú empátiánk dacára – már nevetünk. Majd az azt követőben és az azt követőben is.

Hiába, ez van, ha az ember egy oximoronra vált jegyet. A „rákos vígjáték” meglepően jól működik: többnyire vicces és bájos, de a kellő helyeken azért befigyel némi ügyesen adagolt melankólia is. Annak, hogy a tabudöntögetés egy pillanatra sem csap át ízléstelen poénkodásba, tán az a titka, hogy a Fifti-fifti pontosan úgy áll a betegséghez, ahogy a szereplői: Adam és korosabb betegtársai halálos rémületüket viccelődéssel igyekeznek elhessegetni, miközben persze egy percre sem feledkeznek meg nem éppen kecsegtető kilátásaikról. Mindeközben hősünknek nemcsak a rákkal, hanem egy csalfa barátnővel, egy kezdő pszichológus tankönyvszagú tanácsaival, egy konstans csajozásra bujtogató baráttal és egy túlbuzgó anyával is meg kell küzdenie. Utóbbit a mindig fantasztikus Anjelica Huston kelti életre, aki a maga fojtogató szeretetével és elhallgatott magányával simán elvinné a hátán az egész műsort, ám erre semmi szükség.

Csupa jól megírt és hitelesen eljátszott figura csetlik-botlik a vásznon, és hozzák igen szórakoztató módozatokban a tudomásunkra, hogy az élet szívás, de cserébe sokat lehet rajta nevetni.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.