Az ilyen Greenberg-szerű alakokat Woody Allen 6-10 emberes tömegjeleneteiben lehet megfigyelni. A főhős (Allen vagy a beugrók) valami nőt fűz egy értelmiségi állófogadáson, a dúsan megpakolt könyvszekrény előtt, közben jobbra is, balra is fontoskodó alakok értekeznek Nietzsche kék korszakáról, a lazacos bagel művészettörténetben elfoglalt helyéről, Woody esetleg elsüt egy poént a kárukra, avval le is játszanak. Noah Baumbach rendező most mikroszkopikus részletességgel figyel egy ilyen alakot. Roger Greenberg egy fiatalságát sirató, negyven körüli pasas, aki keleti parti ideg-összeroppanását igyekszik nyugati parti semmittevéssel kúrálni. Innen nézve sikersztoriban vagyunk, minthogy hősünknek maradéktalanul sikerül teljesítenie az előírt programot: semmit tesz reggel, semmit délben és semmit este. Mindeközben átgyalogol korosztálya néhány kevésbé semmittevő tagján plusz egy jóval fiatalabb, tenyeres-talpas teremtésen. Őt Greta Gerwig, a motyogós-köldöknézős-hobbifilmes mumblecore irányzat üdvöskéje adja, míg Greenberget a kommerszből kicsit kiruccanó Ben Stiller. Stiller artoskodása semmivel sem alávalóbb, mint amikor kipróbált függetlenek adják a szerencsétlent, Baumbach filmje tehát e tekintetben is siker. Jól teljesít a nihil, jól a színészgárda, jól LA, és jól a film egyetlen rokonszenves szereplője, a gyengélkedő családi eb. Csak a kísérlettel, azzal nehéz megbarátkozni. Hangos dobpergés közepette Baumbach bebizonyítja: igenis lehetséges szellemesség nélkül is Woody Allen-filmet készíteni. Ez még Allennek sem sikerült soha.
Forgalmazza a Select Video
