Animációs film

Rio 2.

Film

Régen adódott alkalom oly nyílt környezetvédelmi propagandát folytatni animációs filmben, mint itt. A nagyvárosi élethez alkalmazkodott állathősök történetei (Túl a sövényen, A mogyoró-meló, L'ecsó, Volt) inkább a metropolisok dicséretét zengték, ahogy ezt láthattuk filmünk első részében is, melyben Rio de Janeiro lépett fel szinte egyenrangú főszereplőként a teszetosza, domesztikált papagáj mellett.

A második részben Azúr vadállat-identitását és ősi gyökereit megtalálandó Amazónia őserdeibe költözik, ami alkalmat ad a készítőknek egy jó kis didaktikus ökológiai hegyi beszédre (ennek szócsöve az állatszerűen ábrázolt biológus emberpár). A film kiáll a rousseau-i "Vissza a természetbe" elv mellett: Azúrnak meg kell válnia "civilizált", antropomorf tulajdonságaitól, és rá kell találnia természetes, ősi vadállat lényére, hogy a kommunaként élő papagájcsoportban elnyerje méltó helyét. Az előző részhez képest megváltozott helyszínnel megjelenik az ősi állapot, a természet iránti nosztalgia, mely szervesen kapcsolódik az erdőirtás elleni állásfoglaláshoz. Az amazóniai helyszínek pedig alkalmat adnak - az attrakciós mozi reneszánszának jegyében - a 3D-technika kibontakoztatására is: a cselekmény ideiglenesen leáll, hogy a musicalszerű, pusztán esztétikai célt szolgáló színpompás betétek uralhassák el a vásznat. A koreográfiák és az ornamentika akár egy Busby Berkeley-film díszére is válhatna, miközben a tehetségkutató-őrület kifigurázására is futja. A történet soványságát pont ez a vizuális orgia igyekszik palástolni.

Forgalmazza az Intercom

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.