Film

Lány kilenc parókával

Film

Ha kilenc életünk van, mint a macskának, akkor nem öl meg a rák 21 évesen? Talán nem, talán könnyebb kilenc kitalált énnel végigvinni a mellhártyarákot, a kemót és a sugárkezelést, talán könnyebb remélni, hogy a kilencből egy megmarad. Valahogy így néz ki Marc Rothemund drámája, amely önmagában nem lenne megrázó, csupán azzal a háttértörténettel, amit idéz: Sophie Van Der Stap könyvét, amelyet saját betegségéről és küzdelméről írt.

A történet nagyon is mindennapi, egyszerű és a legkevésbé sem túldramatizált: Sophie-nál, az életvidám egyetemistánál némi köhögés után a rák egy szokatlan és makacs fajtáját diagnosztizálják. Szerető család, mindig kitartó barátok, némi szerelem, minden megvan az idillből, ami kitart természetesen a rosszban is. A kórház nyugodt, szép és szinte kellemes, persze Hamburg a civilizált Nyugat terméke. Sophie végigvezet minket egyévi küzdelmen, amelynek kulcsmozzanata, hogy haja leborotválása után a különböző parókákban találja meg a továbbélés lehetőségeit. Nincs túlerőltetve a folytonos identitáscsere, és a szereplők sem mennek át hatalmas dilemmákon: mindenki elég egysíkú és fegyelmezetten mindennapi (sajnos a színészi játék is). De a hétköznapiság a legnagyobb előny, a végeredmény nem lesz giccses, se romantikus, se hatásvadász. Azonban a film eleji fojtott feszültség, amelyet ez az egyszerűségbe és rendezettségbe vetett képi és rendezői világ igazán jól tudna erősíteni, hamar elsikkad. A baj valahol ott van, hogy mindenki tökéletesen, az elvárásoknak abszolút megfelelően viselkedik ebben a szituációban. Még a rák is.

Forgalmazza az MTVA

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.