Film

Lány kilenc parókával

Film

Ha kilenc életünk van, mint a macskának, akkor nem öl meg a rák 21 évesen? Talán nem, talán könnyebb kilenc kitalált énnel végigvinni a mellhártyarákot, a kemót és a sugárkezelést, talán könnyebb remélni, hogy a kilencből egy megmarad. Valahogy így néz ki Marc Rothemund drámája, amely önmagában nem lenne megrázó, csupán azzal a háttértörténettel, amit idéz: Sophie Van Der Stap könyvét, amelyet saját betegségéről és küzdelméről írt.

A történet nagyon is mindennapi, egyszerű és a legkevésbé sem túldramatizált: Sophie-nál, az életvidám egyetemistánál némi köhögés után a rák egy szokatlan és makacs fajtáját diagnosztizálják. Szerető család, mindig kitartó barátok, némi szerelem, minden megvan az idillből, ami kitart természetesen a rosszban is. A kórház nyugodt, szép és szinte kellemes, persze Hamburg a civilizált Nyugat terméke. Sophie végigvezet minket egyévi küzdelmen, amelynek kulcsmozzanata, hogy haja leborotválása után a különböző parókákban találja meg a továbbélés lehetőségeit. Nincs túlerőltetve a folytonos identitáscsere, és a szereplők sem mennek át hatalmas dilemmákon: mindenki elég egysíkú és fegyelmezetten mindennapi (sajnos a színészi játék is). De a hétköznapiság a legnagyobb előny, a végeredmény nem lesz giccses, se romantikus, se hatásvadász. Azonban a film eleji fojtott feszültség, amelyet ez az egyszerűségbe és rendezettségbe vetett képi és rendezői világ igazán jól tudna erősíteni, hamar elsikkad. A baj valahol ott van, hogy mindenki tökéletesen, az elvárásoknak abszolút megfelelően viselkedik ebben a szituációban. Még a rák is.

Forgalmazza az MTVA

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.