Film

Kislány a mocsárban, Mikkelsen gyanúban, Bullock az űrben, Jennifer a csúcson, McConaughey bűnben, Linklater sorozatban, Greta New Yorkban, Adéle szerelemben, Tarantino béklyóban, Tom Hanks nemzetközi vizeken.

Mátyássy Áron filmrendező a Facebookon tett közzé egy nyilvános bejegyzést, amelyben a Coming Out című filmről írott kritikánkat bírálja. Az írást betűhíven, kommentár nélkül közöljük.

Amikor Sztupa és Troché elvitték hüsizni a lányokat, afféle kismenőknek számítottak vele (meg persze a pesti haverjukkal, Ómafával) a faluban. Vasárnap délelőttönként a kastély udvarában lévő salakos pályán bajnoki kézilabdameccs volt. Egyik héten a fiúk, másik héten a lányok játszottak (míg a fiúk idegenben). Ebéd után rendezték a meccseket, utána a lányok elmentek hüsizni (hűsítőket fogyasztani, ma úgy mondanánk: üdítőzni) a lovagjaikkal, s még mindenki leért a régi vásártérre is, ahol ötkor kezdett a focimeccs; esténként tánc volt a Napsugár kisvendéglő kerthelyiségében, de arról máskor.

Egy, azaz 1 főn (amerikai, 33 éves) végzett mintavételes felmérésünk kimutatta, hogy Orson Scott Card Ender's Game című ifjúsági sci-fijén egy teljes generáció cseperedett fel az Államokban, míg tehát nálunk csak a sci-fi rajongók szűk köre tartja számon a később sorozattá terebélyesedett művet, túl az óceánon Ender történetét falta minden tizenéves kamaszkora legszebb nyarának esős vasárnapjain.

A velencei filmfesztiválon debütált a De furcsa, hogy a nevem Federico! című személyes hangú dokumentumfilmje, amit a múlt héten a budapesti Olasz Kultúrintézet is bemutatott. Mi Rómában értük utol az Egy különleges nap, A Terasz, A bál, A postakocsi és persze a Csúfak és gonoszak alkotóját.

Felnőni általában nehéz, ám egy saját, erdő közepén álló, szülők nélküli faházban nyilván könnyebb - pláne a filmeken. A tizenöt éves Joe, Patrick és Baggio megelégelve a szülők nyűgét s nyilait, nekivág a rengetegnek; hátizsákkal, kalapáccsal, szokványos, de életszerű konfliktusokkal és sok humorral.

Egy hatvan fölötti nő teljesen normális élettel és idegrendszerrel Franciaország egyik módfelett bukolikus vidékén az egyik nap fogja magát, és megszokott életét - mindenestül - csak úgy, minden előzmény és magyarázat nélkül hátrahagyja. Még az is lehet, hogy láttunk már ilyet (néhányszor), franciául meg szinte biztosan, de hősnőnk ezúttal maga Catherine Deneuve, aki nagymamakor ide vagy oda, simán világgá megy, szűkre szabott életét nagyobbra cserélni.

Az Exek és szeretők James Gandolfini egyik utolsó filmje. Milyen volt a Maffiózók sztárjával dolgozni? Van-e szexizmus Hollywoodban? És mi a legvisszataszítóbb kifejezés, ami csak egy női rendezőt érhet? Ilyenekről beszélgettünk a film rendezőnőjével.

Nem árulja el a Magyar Telekom, hogy miért akarja eltávolítani a műsorkínálatából a Mezzo nevű komolyzenei csatornát – amelynek megtartásáért a felbőszült nézők néhány éve egy másik szolgáltatónál már sikerrel tüntettek. A Telekom döntése elleni petíciót már többször annyian írták alá, mint akkor, de a cég egyelőre nem áll el tervétől.

Rég kavart magyar film ekkora botrányt. A rendező szerint vígjátéka segíti a melegek ügyét, számos nézője szerint csak rontja. A Coming Out azonban nem csak az üzeneten csúszik félre.

Amikor Sztupa és Troché befestették a Parlament két Duna felőli tornyán álló rézvitézeket, 2014-et írtunk. Egészen pontosan július 7-ét, ekkor ünnepelték világszerte az 1974-es labdarúgó-világbajnoki döntő 40. évfordulóját. Az egyik vitéz narancssárga dresszt és fehér gatyát kapott, sárga zoknival (és természetesen kerékpárzománc-festékkel), a másik meg fehér mezt és fekete gátyót, fehér sportszárral.

Történt egyszer - kétszer, majd sokszor -, hogy egy apró állat semmibe véve a biológiai jellemzőket, lehetőségeket és szokásokat, az őt le- és hülyének nézőket, a józan észt, gravitációt és gusztust, mert nagyot álmodni. Aztán hogy ehhez az álomhoz milyen kacskaringós út vezet, már csak a forgatókönyvírók ötlettelenségén múlik.