Animációs film

Turbo

  • Szabó Ádám
  • 2013. december 7.

Film

Történt egyszer - kétszer, majd sokszor -, hogy egy apró állat semmibe véve a biológiai jellemzőket, lehetőségeket és szokásokat, az őt le- és hülyének nézőket, a józan észt, gravitációt és gusztust, mert nagyot álmodni. Aztán hogy ehhez az álomhoz milyen kacskaringós út vezet, már csak a forgatókönyvírók ötlettelenségén múlik.

A rövidke fabula ugyanis a manapság moziba kerülő állatanimációk jelentős hányadát lefedi, legyen szó méhről, patkányról vagy pingvinről a főszerepben.

Jelen esetben egy csiga a forradalmár, aki étilétét megunva versenyezni és száguldani szeretne. Erre nem egészen egy órával a kezdő képsorok után lehetősége is lesz; hogy pontosan mire is megy el ennyi idő egy gyerekeknek szóló, mindössze másfél órás animációs filmben, az talány. Ismerkedünk kicsit egy világgal, melyben a csigák paradicsomot falatoznak és kertészkednek, és megtudjuk azt is, miért húzódnak be olyan gyakran a házukba. Az eredmény meglepő: így védekeznek. A főszereplőt mindezek közben megszeretni nem, csak megszokni tudjuk, nagyon más a sebességmegszállottságon kívül nem derül ki róla, ezt pedig már a Verdáknál is untuk. Emlékezetes mellékalak szintén nincs, ahogy cuki csigát sem a Turbóban fogunk először látni. A mese mégsem unalmas; egy álmos Forma-1-hétvégét például gond nélkül kenterbe ver, pedig a futamgyőztest mindkét esetben könnyen megtippelhetjük. A Turbo ugyanis azért szórakoztató, mert hősével ellentétben tisztában van kvalitásaival: nem próbál erőltetetten poénos lenni, de képes iróniával kezelni a sztorit - máshogy nem is lehet.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.