Animációs film

Turbo

  • Szabó Ádám
  • 2013. december 7.

Film

Történt egyszer - kétszer, majd sokszor -, hogy egy apró állat semmibe véve a biológiai jellemzőket, lehetőségeket és szokásokat, az őt le- és hülyének nézőket, a józan észt, gravitációt és gusztust, mert nagyot álmodni. Aztán hogy ehhez az álomhoz milyen kacskaringós út vezet, már csak a forgatókönyvírók ötlettelenségén múlik.

A rövidke fabula ugyanis a manapság moziba kerülő állatanimációk jelentős hányadát lefedi, legyen szó méhről, patkányról vagy pingvinről a főszerepben.

Jelen esetben egy csiga a forradalmár, aki étilétét megunva versenyezni és száguldani szeretne. Erre nem egészen egy órával a kezdő képsorok után lehetősége is lesz; hogy pontosan mire is megy el ennyi idő egy gyerekeknek szóló, mindössze másfél órás animációs filmben, az talány. Ismerkedünk kicsit egy világgal, melyben a csigák paradicsomot falatoznak és kertészkednek, és megtudjuk azt is, miért húzódnak be olyan gyakran a házukba. Az eredmény meglepő: így védekeznek. A főszereplőt mindezek közben megszeretni nem, csak megszokni tudjuk, nagyon más a sebességmegszállottságon kívül nem derül ki róla, ezt pedig már a Verdáknál is untuk. Emlékezetes mellékalak szintén nincs, ahogy cuki csigát sem a Turbóban fogunk először látni. A mese mégsem unalmas; egy álmos Forma-1-hétvégét például gond nélkül kenterbe ver, pedig a futamgyőztest mindkét esetben könnyen megtippelhetjük. A Turbo ugyanis azért szórakoztató, mert hősével ellentétben tisztában van kvalitásaival: nem próbál erőltetetten poénos lenni, de képes iróniával kezelni a sztorit - máshogy nem is lehet.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.