1. Joe Pesci
Robert De Niro másik fele (vagy fél tucat filmben szerepeltek együtt), aki a Nagymenők ön- és közveszélyes Tommy DeVitójaként mindenkit (ideértve De Nirót is) lejátszott a színről – járt is megérdemelten az Oscar. Hivatalosan 1998-ban, 55 évesen akasztotta szögre a fegyvert; még eljátszotta (immár merő rutinból) az ön- és közveszélyes Leo Getzet a Halálos fegyver negyedik részében, majd visszavonult, hogy legfőbb szenvedélyének, az éneklésnek éljen. Wise Guy című száma – bár kétségtelen, hogy a gengszterélet míves himnusza – nem indította be énekesi karrierjét, de Pesci állta a szavát, és ha szerepelt is elvétve filmekben (De Nirónál vendégeskedett Az ügynökségben és Helen Mirren partnere volt az Országúti bordélyban), azt hangsúlyozottan nyugdíjasként tette. Utoljára akkor hallatott magáról, amikor beperelte a Gotti: In the Shadow of My Father című – soha el nem készült – maffiafilm producereit. Pesci többek között azért neheztelt a pénzemberekre, mert a beígért szerep kedvéért több mint 13 kilót szedett magára.
2. Gene Hackman
Bár a megfilmesítési jogokat ő vásárolta meg, végül nem rendezte meg A bárányok hallgatnakot, és Lecter szerepét sem játszotta el, mert úgy döntött, egyszer s mindenkorra felhagy az erőszakos filmekkel. Döntésének némileg ellentmondani látszott, hogy nemsokára ott folytatta, ahol „erőszakos” filmjeiben (lásd Bonnie és Clyde, Francia kapcsolat) abbahagyta: 1993-ban Oscarral jutalmazták Clint Eastwood Nincs bocsánat című westernjéért, mely minden volt, csak nem egy könnyed szalonvígjáték. Hollywoodtól viszont egy azonnal feledésre ítélt rutinvígjátékkal (Az elnök emberére talál) köszönt el 74 évesen. Írt (némi segédlettel) néhány könyvet – tengeri kalandtörténetet és több westernt –, olykor festeget vagy kioszt egy-két privát pofont, de semmi jelét nem mutatja, hogy visszatérne a színészethez.
3. Rick Moranis
Szellemirtók, Rémségek kicsiny boltja, Drágám, a kölykök összementek, Vásott szülők – Rick Moranis a nyolcvanas években élte komikusi fénykorát, sőt, még fénykardhoz is jutott – ami csak a legkiváltságosabbaknak adatott meg –, mint az Űrgolyhók Darth Vader-paródiája, a vertikális kihívásokkal küzdő Dark Helmet. Nem fért be A három amigóba (a hasonló fizikai adottságú Martin Short vitte el az orra elől a szerepet), visszaadta Ace Ventura szerepét (így kapta meg az akkor még ismeretlen Jim Carrey), majd gyermeknevelési kötelezettségei miatt felhagyott a színészettel. Hivatalosan 1997-ben, 44 évesen iratkozott ki a filmiparból. Akárcsak Pesci, ő is kiadott egy lemezt, de gengszterrap helyett a countryt preferálta. Dan Aykroyd szerint, ha lesz Szellemirtók 3, Moranis is benne lesz. De nem lesz – egyelőre legalábbis biztosan nem.
4. Sean Connery
Mostanában inkább arról hallani, hogy mit nem vállalt el. Nem lett Gandalf, noha minden pénzt megadtak volna érte a producerek (a visszautasítás oka: Connery nem értette a szerepet – végül Ian McKellen értette meg), és George Lucas unszolására sem tért vissza, hogy ismét eljátssza Henry Jonest, Indiana Jones édesapukáját. Akárcsak a vele egyidős Hackman (mindketten 1930-as születésűek), Connery sem a csúcson hagyta abba: utolsó filmje A szövetség című képregény-adaptáció volt 2005-ben. Azóta életműdíj-átadásokon, golfversenyeken és Louis Vuitton-hirdetéseken látni, csak játékfilmen nem.
5. Bridget Fonda
6. Tom Hulce
Tom Hulce színházi színészként kezdte és színházi producerként folytatta. A két időszak közt azért tett némi kitérőt Hollywoodba: filmes pályafutásának legszebb órája volt, amikor Milos Forman számos híresség ellenében őt választotta Mozart szerepére az Amadeusban. Hasonlóan nagy, de korántsem olyan jelentős szerepekhez csak évekkel később jutott, de sem Sztálin mozigépészeként (A legbelsőbb körök), sem nehézkes felfogású szemetesemberként (Dominick és Eugene) nem aratott túlzott sikereket. Utolsó jelentősebb filmszínészi feladatát hangemberként kapta: Quasimodo hangja volt A Notre Dame-i toronyőr című Disney-rajzfilmben és annak folytatásában. Az elmúlt évtizedben elsősorban színházi producerként volt tevékeny: Tony-díjra jelölték például a Green Day American Idiot című albumának színpadi musicalváltozatáért.
