Film

Snowden

  • TPP
  • 2016.10.29 13:09

Film

Ennek a politikai thrillernek legfontosabb állítása az, hogy régen eljött a Nagy Testvér kora. A címszereplő világbotránnyá vált esete ismert: a különféle titkos kormányzati manőverekben a dolgok folyására meglehetős rálátással részt vevő ügynök a sajtó segítségével felfedte, hogy az USA erre szakosodott szervezetei a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva voltaképpen az egész világot lehallgatják.

Edward Snowden hollywoodi szcenírozású történetének minden izgalma, nézőt megragadó ereje e tények részleteinek kivesézéséből származik. És ebből származik legfőbb hiányossága is. Ettől erőtlen és illusztratív a film, amelynek már az elején tudjuk, mi fog történni, s a közismert információkon kívül nem fedezünk fel egyéb közölnivalót. Ráadásul volt már egy, a mostaninál klasszisokkal érdekesebb, Oscart nem véletlenül nyert dokumentumfilm a tárgykörben, Laura Poitras Citizenfour című, az események kibontakozását ott és akkor követő munkája.

Ehhez Stone pofás ügynökfilmje semmit nem tesz hozzá, csupán jelenetekbe szervezi és kisebb ma­gán­­életi információkkal színesítgeti az adatok sorsokba gázoló, félelmetes áradását. Stone nem keres új nézőpontot, nem kínál szélesebb rátekintést vagy elmélyült elemzést – viszont felhasználja hőse történetét arra, hogy saját, mérsékelten rétegzett világnézetének lózung színvonalú megnyilvánulásait elővezesse. Csodálnivaló hőst farag az elmúlt évtized legellentmondásosabb, sokak által a demokrácia bajnokaként ünnepelt, mások szerint fanatikus szűklátókörűségével hazájának a feltárt visszaéléseknél százszor súlyosabb károkat okozó közszereplőjéből, s még csak fel sem merül benne, hogy a közismerten roppant demokratikus Venezuelába induló, menedékért végül a szintén makulátlanul demokratikus Oroszországhoz folyamodó Snowden amúgy valóban bátor tette kit mihez segített hozzá? A válasz távolról sem olyan egyértelmű, mint ahogy azt Stone filmje sugallja.

Forgalmazza a Cinetel

Neked ajánljuk