Film

Snowden

  • 2016. október 29.

Film

Ennek a politikai thrillernek legfontosabb állítása az, hogy régen eljött a Nagy Testvér kora. A címszereplő világbotránnyá vált esete ismert: a különféle titkos kormányzati manőverekben a dolgok folyására meglehetős rálátással részt vevő ügynök a sajtó segítségével felfedte, hogy az USA erre szakosodott szervezetei a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva voltaképpen az egész világot lehallgatják.

Edward Snowden hollywoodi szcenírozású történetének minden izgalma, nézőt megragadó ereje e tények részleteinek kivesézéséből származik. És ebből származik legfőbb hiányossága is. Ettől erőtlen és illusztratív a film, amelynek már az elején tudjuk, mi fog történni, s a közismert információkon kívül nem fedezünk fel egyéb közölnivalót. Ráadásul volt már egy, a mostaninál klasszisokkal érdekesebb, Oscart nem véletlenül nyert dokumentumfilm a tárgykörben, Laura Poitras Citizenfour című, az események kibontakozását ott és akkor követő munkája.

Ehhez Stone pofás ügynökfilmje semmit nem tesz hozzá, csupán jelenetekbe szervezi és kisebb ma­gán­­életi információkkal színesítgeti az adatok sorsokba gázoló, félelmetes áradását. Stone nem keres új nézőpontot, nem kínál szélesebb rátekintést vagy elmélyült elemzést – viszont felhasználja hőse történetét arra, hogy saját, mérsékelten rétegzett világnézetének lózung színvonalú megnyilvánulásait elővezesse. Csodálnivaló hőst farag az elmúlt évtized legellentmondásosabb, sokak által a demokrácia bajnokaként ünnepelt, mások szerint fanatikus szűklátókörűségével hazájának a feltárt visszaéléseknél százszor súlyosabb károkat okozó közszereplőjéből, s még csak fel sem merül benne, hogy a közismerten roppant demokratikus Venezuelába induló, menedékért végül a szintén makulátlanul demokratikus Oroszországhoz folyamodó Snowden amúgy valóban bátor tette kit mihez segített hozzá? A válasz távolról sem olyan egyértelmű, mint ahogy azt Stone filmje sugallja.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.