Film

Snowden

  • 2016. október 29.

Film

Ennek a politikai thrillernek legfontosabb állítása az, hogy régen eljött a Nagy Testvér kora. A címszereplő világbotránnyá vált esete ismert: a különféle titkos kormányzati manőverekben a dolgok folyására meglehetős rálátással részt vevő ügynök a sajtó segítségével felfedte, hogy az USA erre szakosodott szervezetei a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva voltaképpen az egész világot lehallgatják.

Edward Snowden hollywoodi szcenírozású történetének minden izgalma, nézőt megragadó ereje e tények részleteinek kivesézéséből származik. És ebből származik legfőbb hiányossága is. Ettől erőtlen és illusztratív a film, amelynek már az elején tudjuk, mi fog történni, s a közismert információkon kívül nem fedezünk fel egyéb közölnivalót. Ráadásul volt már egy, a mostaninál klasszisokkal érdekesebb, Oscart nem véletlenül nyert dokumentumfilm a tárgykörben, Laura Poitras Citizenfour című, az események kibontakozását ott és akkor követő munkája.

Ehhez Stone pofás ügynökfilmje semmit nem tesz hozzá, csupán jelenetekbe szervezi és kisebb ma­gán­­életi információkkal színesítgeti az adatok sorsokba gázoló, félelmetes áradását. Stone nem keres új nézőpontot, nem kínál szélesebb rátekintést vagy elmélyült elemzést – viszont felhasználja hőse történetét arra, hogy saját, mérsékelten rétegzett világnézetének lózung színvonalú megnyilvánulásait elővezesse. Csodálnivaló hőst farag az elmúlt évtized legellentmondásosabb, sokak által a demokrácia bajnokaként ünnepelt, mások szerint fanatikus szűklátókörűségével hazájának a feltárt visszaéléseknél százszor súlyosabb károkat okozó közszereplőjéből, s még csak fel sem merül benne, hogy a közismerten roppant demokratikus Venezuelába induló, menedékért végül a szintén makulátlanul demokratikus Oroszországhoz folyamodó Snowden amúgy valóban bátor tette kit mihez segített hozzá? A válasz távolról sem olyan egyértelmű, mint ahogy azt Stone filmje sugallja.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.