Ennek a politikai thrillernek legfontosabb állítása az, hogy régen eljött a Nagy Testvér kora. A címszereplő világbotránnyá vált esete ismert: a különféle titkos kormányzati manőverekben a dolgok folyására meglehetős rálátással részt vevő ügynök a sajtó segítségével felfedte, hogy az USA erre szakosodott szervezetei a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva voltaképpen az egész világot lehallgatják.
Edward Snowden hollywoodi szcenírozású történetének minden izgalma, nézőt megragadó ereje e tények részleteinek kivesézéséből származik. És ebből származik legfőbb hiányossága is. Ettől erőtlen és illusztratív a film, amelynek már az elején tudjuk, mi fog történni, s a közismert információkon kívül nem fedezünk fel egyéb közölnivalót. Ráadásul volt már egy, a mostaninál klasszisokkal érdekesebb, Oscart nem véletlenül nyert dokumentumfilm a tárgykörben, Laura Poitras Citizenfour című, az események kibontakozását ott és akkor követő munkája.
Ehhez Stone pofás ügynökfilmje semmit nem tesz hozzá, csupán jelenetekbe szervezi és kisebb magánéleti információkkal színesítgeti az adatok sorsokba gázoló, félelmetes áradását. Stone nem keres új nézőpontot, nem kínál szélesebb rátekintést vagy elmélyült elemzést – viszont felhasználja hőse történetét arra, hogy saját, mérsékelten rétegzett világnézetének lózung színvonalú megnyilvánulásait elővezesse. Csodálnivaló hőst farag az elmúlt évtized legellentmondásosabb, sokak által a demokrácia bajnokaként ünnepelt, mások szerint fanatikus szűklátókörűségével hazájának a feltárt visszaéléseknél százszor súlyosabb károkat okozó közszereplőjéből, s még csak fel sem merül benne, hogy a közismerten roppant demokratikus Venezuelába induló, menedékért végül a szintén makulátlanul demokratikus Oroszországhoz folyamodó Snowden amúgy valóban bátor tette kit mihez segített hozzá? A válasz távolról sem olyan egyértelmű, mint ahogy azt Stone filmje sugallja.
Forgalmazza a Cinetel
