tévésmaci

A szerencsemámi tűzrókája

  • tévésmaci
  • 2013. augusztus 4.

Film

Amikor Sztupa és Troché találkoztak a kontraalpinistával, odakünn tél volt, fagyott, s a jegesmedvék behúzódtak a város peremére, hogy a szemeteskukákból csemegézzenek. Egy ronda presszóba hívta őket a kontraalpinista, a pincérnő körmén repedezett a vörös lakk, a dekoltázsa több volt mint tolakodó, s a rendelést is túl bizalmaskodó hangon vette fel.

Viszont a délelőtti órának hála, nem volt egy teremtett lélek sem a műintézetben, még a robotok is otthon maradtak. Sztupa és Troché nem érkeztek felkészületlenül, mióta a megkeresés befutott, rengeteg mindent megtudtak a kontraalpinistáról. Azt legfőként, hogy sztár, épp az emelkedő szakaszában. Ugyan nem ő találta fel a kontraalpinisztikát vagy kontraalpinizmust, de sokat tett a népszerűsítéséért, sorra alakultak a kontraalpinista egyletek elsősorban Európában és az Egyesült Államokban, illetve Ázsia fejlettebb országaiban, s az ő nevét mindenütt illő becsben tartják. A kontraalpinista - mint az köztudott - lefelé mászik; helikopter, sportrepülő vagy hőlégballon felviszi a hegy vagy az objektum legtetejire, ő meg fogja magát, és szépen lemászik. Persze nagyon óvatosan csinálja, mert mondjuk lefelé az Eiffel-toronyról például elég nagyot lehet esni. Lenn aztán óbégató tömeg és ováció fogadja, politikusok és újsütetű barátok ölelgetik, villognak a vakuk, durrannak a pezsgők, odakapcsol a tévé. No, ezt akarta megúszni ez a kontraalpinista. Azt mondta Sztupának, és nyilvánvalóan hazudott, hogy már-már a betegességig szerény, s most, hogy leereszkedik a világ egyik legmagasabb, lefelé igen nehezen mászható hegyéről, ki kéne menteni valahogy az ünneplők karmaiból, jól megfizetné. Troché erre váratlanul befejezte a felszolgálónő fixírozását, s tekintetét a kontraalpinistára fordította. Akkor miért nem mászik gyorsan vissza előlük? - kérdezte inkább ártatlanul, mint kíváncsian. A kontraalpinista dühösen Sztupára nézett: Maga a főnök? - de neki a szeme sem rebbent. Mi pedig tegyük a szemünket a tévére, oltári tré műsor lesz a héten.

Pénteken (5-én) westernnapot tart a Film Mánia, negyed nyolctól a Valdez lovaival, kilenctől meg A hét mesterlövésszel. Ez egyben azt is jelentheti, hogy vagy John Sturgesnek, vagy Charles Bronsonnak van születésnapja. Előbbi ugye a rendező, utóbbi a félvér, aki nem hagyja, hogy kibabráljanak vele, vagy amikor hagyja, mint a Valdez lovaiban, csak nagyobb lesz a kalamajka.

Szombaton azonban kiderül, hogy inkább a westernnek magának van itt valami születésnapja, mert a Duna este negyed tízkor lenyomja Zebulon Prescott és utódai szép igaz történetét, A vadnyugat hőskorát, olyan arcokkal, mint Gregory Hickori, John Vén, Henry Fondü vagy éppenséggel Karl Majdnem és Lee van Kifli. Délben azért leadták Máté Rudolf 1950-es nekiveselkedését, a Holtan érkezett című krimit a megmérgezett könyvelőről, akinek a sztoriját aztán annyiszor újraálmodta Hollywood. De ne örüljünk korán, mert este tizenegy előtt a Film Café meg becsavarja a Dühös pillangókat, ami dettó western, kábé Z kategóriás a visszavonuló fejvadászról és prosti származású nőjéről.

Vasárnap kipihenjük a folyamatos lőpárbajt, s francia és olasz kisasszonyokat bámulunk az RTL Klubon, este tíztől. A Ne nézz vissza! c. mélyenszántó leiratban például Sophie Marceau-t és Monica Belluccit. Szerintem - ha már így megkérdeztek - Marceau a jobb csaj, a másik inkább egy klisé. Amúgy jó lesz minden: Torrente 4 a ViaSat3-on, Torrente 3 pedig a Film Mánián.

Hétfőn befigyel egy újabb western, ezúttal a Film+-ra este fél tizenkettő előtt, személy szerint David Carradine-nal és Peter Greene-nel, de ettől is csak egy kicsit lesz jobb a Fegyvertestvérek.

Kedden basszus, ott fekszünk mind valamelyik Santa Fétől délre eső kisváros poros, széles, térnek beillő főutcáján, átlyukasztott bőrrel, s nem érünk rá tévézni, míg a háttérben ördögszekeret hajt a szél.

Szerdára is tudok westernt (A texasi vonatrablást és a Lucky Luke-ot), de nem mondom meg, hogy a Film Mánián mennek. Mindenki lője hasba a tévéjét!

Neked ajánljuk