tévésmaci

A szerencsemámi tűzrókája

  • tévésmaci
  • 2013. augusztus 4.

Film

Amikor Sztupa és Troché találkoztak a kontraalpinistával, odakünn tél volt, fagyott, s a jegesmedvék behúzódtak a város peremére, hogy a szemeteskukákból csemegézzenek. Egy ronda presszóba hívta őket a kontraalpinista, a pincérnő körmén repedezett a vörös lakk, a dekoltázsa több volt mint tolakodó, s a rendelést is túl bizalmaskodó hangon vette fel.

Viszont a délelőtti órának hála, nem volt egy teremtett lélek sem a műintézetben, még a robotok is otthon maradtak. Sztupa és Troché nem érkeztek felkészületlenül, mióta a megkeresés befutott, rengeteg mindent megtudtak a kontraalpinistáról. Azt legfőként, hogy sztár, épp az emelkedő szakaszában. Ugyan nem ő találta fel a kontraalpinisztikát vagy kontraalpinizmust, de sokat tett a népszerűsítéséért, sorra alakultak a kontraalpinista egyletek elsősorban Európában és az Egyesült Államokban, illetve Ázsia fejlettebb országaiban, s az ő nevét mindenütt illő becsben tartják. A kontraalpinista - mint az köztudott - lefelé mászik; helikopter, sportrepülő vagy hőlégballon felviszi a hegy vagy az objektum legtetejire, ő meg fogja magát, és szépen lemászik. Persze nagyon óvatosan csinálja, mert mondjuk lefelé az Eiffel-toronyról például elég nagyot lehet esni. Lenn aztán óbégató tömeg és ováció fogadja, politikusok és újsütetű barátok ölelgetik, villognak a vakuk, durrannak a pezsgők, odakapcsol a tévé. No, ezt akarta megúszni ez a kontraalpinista. Azt mondta Sztupának, és nyilvánvalóan hazudott, hogy már-már a betegességig szerény, s most, hogy leereszkedik a világ egyik legmagasabb, lefelé igen nehezen mászható hegyéről, ki kéne menteni valahogy az ünneplők karmaiból, jól megfizetné. Troché erre váratlanul befejezte a felszolgálónő fixírozását, s tekintetét a kontraalpinistára fordította. Akkor miért nem mászik gyorsan vissza előlük? - kérdezte inkább ártatlanul, mint kíváncsian. A kontraalpinista dühösen Sztupára nézett: Maga a főnök? - de neki a szeme sem rebbent. Mi pedig tegyük a szemünket a tévére, oltári tré műsor lesz a héten.

Pénteken (5-én) westernnapot tart a Film Mánia, negyed nyolctól a Valdez lovaival, kilenctől meg A hét mesterlövésszel. Ez egyben azt is jelentheti, hogy vagy John Sturgesnek, vagy Charles Bronsonnak van születésnapja. Előbbi ugye a rendező, utóbbi a félvér, aki nem hagyja, hogy kibabráljanak vele, vagy amikor hagyja, mint a Valdez lovaiban, csak nagyobb lesz a kalamajka.

Szombaton azonban kiderül, hogy inkább a westernnek magának van itt valami születésnapja, mert a Duna este negyed tízkor lenyomja Zebulon Prescott és utódai szép igaz történetét, A vadnyugat hőskorát, olyan arcokkal, mint Gregory Hickori, John Vén, Henry Fondü vagy éppenséggel Karl Majdnem és Lee van Kifli. Délben azért leadták Máté Rudolf 1950-es nekiveselkedését, a Holtan érkezett című krimit a megmérgezett könyvelőről, akinek a sztoriját aztán annyiszor újraálmodta Hollywood. De ne örüljünk korán, mert este tizenegy előtt a Film Café meg becsavarja a Dühös pillangókat, ami dettó western, kábé Z kategóriás a visszavonuló fejvadászról és prosti származású nőjéről.

Vasárnap kipihenjük a folyamatos lőpárbajt, s francia és olasz kisasszonyokat bámulunk az RTL Klubon, este tíztől. A Ne nézz vissza! c. mélyenszántó leiratban például Sophie Marceau-t és Monica Belluccit. Szerintem - ha már így megkérdeztek - Marceau a jobb csaj, a másik inkább egy klisé. Amúgy jó lesz minden: Torrente 4 a ViaSat3-on, Torrente 3 pedig a Film Mánián.

Hétfőn befigyel egy újabb western, ezúttal a Film+-ra este fél tizenkettő előtt, személy szerint David Carradine-nal és Peter Greene-nel, de ettől is csak egy kicsit lesz jobb a Fegyvertestvérek.

Kedden basszus, ott fekszünk mind valamelyik Santa Fétől délre eső kisváros poros, széles, térnek beillő főutcáján, átlyukasztott bőrrel, s nem érünk rá tévézni, míg a háttérben ördögszekeret hajt a szél.

Szerdára is tudok westernt (A texasi vonatrablást és a Lucky Luke-ot), de nem mondom meg, hogy a Film Mánián mennek. Mindenki lője hasba a tévéjét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.