tévésmaci

A szerencsemámi tűzrókája

  • tévésmaci
  • 2013. augusztus 4.

Film

Amikor Sztupa és Troché találkoztak a kontraalpinistával, odakünn tél volt, fagyott, s a jegesmedvék behúzódtak a város peremére, hogy a szemeteskukákból csemegézzenek. Egy ronda presszóba hívta őket a kontraalpinista, a pincérnő körmén repedezett a vörös lakk, a dekoltázsa több volt mint tolakodó, s a rendelést is túl bizalmaskodó hangon vette fel.

Viszont a délelőtti órának hála, nem volt egy teremtett lélek sem a műintézetben, még a robotok is otthon maradtak. Sztupa és Troché nem érkeztek felkészületlenül, mióta a megkeresés befutott, rengeteg mindent megtudtak a kontraalpinistáról. Azt legfőként, hogy sztár, épp az emelkedő szakaszában. Ugyan nem ő találta fel a kontraalpinisztikát vagy kontraalpinizmust, de sokat tett a népszerűsítéséért, sorra alakultak a kontraalpinista egyletek elsősorban Európában és az Egyesült Államokban, illetve Ázsia fejlettebb országaiban, s az ő nevét mindenütt illő becsben tartják. A kontraalpinista - mint az köztudott - lefelé mászik; helikopter, sportrepülő vagy hőlégballon felviszi a hegy vagy az objektum legtetejire, ő meg fogja magát, és szépen lemászik. Persze nagyon óvatosan csinálja, mert mondjuk lefelé az Eiffel-toronyról például elég nagyot lehet esni. Lenn aztán óbégató tömeg és ováció fogadja, politikusok és újsütetű barátok ölelgetik, villognak a vakuk, durrannak a pezsgők, odakapcsol a tévé. No, ezt akarta megúszni ez a kontraalpinista. Azt mondta Sztupának, és nyilvánvalóan hazudott, hogy már-már a betegességig szerény, s most, hogy leereszkedik a világ egyik legmagasabb, lefelé igen nehezen mászható hegyéről, ki kéne menteni valahogy az ünneplők karmaiból, jól megfizetné. Troché erre váratlanul befejezte a felszolgálónő fixírozását, s tekintetét a kontraalpinistára fordította. Akkor miért nem mászik gyorsan vissza előlük? - kérdezte inkább ártatlanul, mint kíváncsian. A kontraalpinista dühösen Sztupára nézett: Maga a főnök? - de neki a szeme sem rebbent. Mi pedig tegyük a szemünket a tévére, oltári tré műsor lesz a héten.

Pénteken (5-én) westernnapot tart a Film Mánia, negyed nyolctól a Valdez lovaival, kilenctől meg A hét mesterlövésszel. Ez egyben azt is jelentheti, hogy vagy John Sturgesnek, vagy Charles Bronsonnak van születésnapja. Előbbi ugye a rendező, utóbbi a félvér, aki nem hagyja, hogy kibabráljanak vele, vagy amikor hagyja, mint a Valdez lovaiban, csak nagyobb lesz a kalamajka.

Szombaton azonban kiderül, hogy inkább a westernnek magának van itt valami születésnapja, mert a Duna este negyed tízkor lenyomja Zebulon Prescott és utódai szép igaz történetét, A vadnyugat hőskorát, olyan arcokkal, mint Gregory Hickori, John Vén, Henry Fondü vagy éppenséggel Karl Majdnem és Lee van Kifli. Délben azért leadták Máté Rudolf 1950-es nekiveselkedését, a Holtan érkezett című krimit a megmérgezett könyvelőről, akinek a sztoriját aztán annyiszor újraálmodta Hollywood. De ne örüljünk korán, mert este tizenegy előtt a Film Café meg becsavarja a Dühös pillangókat, ami dettó western, kábé Z kategóriás a visszavonuló fejvadászról és prosti származású nőjéről.

Vasárnap kipihenjük a folyamatos lőpárbajt, s francia és olasz kisasszonyokat bámulunk az RTL Klubon, este tíztől. A Ne nézz vissza! c. mélyenszántó leiratban például Sophie Marceau-t és Monica Belluccit. Szerintem - ha már így megkérdeztek - Marceau a jobb csaj, a másik inkább egy klisé. Amúgy jó lesz minden: Torrente 4 a ViaSat3-on, Torrente 3 pedig a Film Mánián.

Hétfőn befigyel egy újabb western, ezúttal a Film+-ra este fél tizenkettő előtt, személy szerint David Carradine-nal és Peter Greene-nel, de ettől is csak egy kicsit lesz jobb a Fegyvertestvérek.

Kedden basszus, ott fekszünk mind valamelyik Santa Fétől délre eső kisváros poros, széles, térnek beillő főutcáján, átlyukasztott bőrrel, s nem érünk rá tévézni, míg a háttérben ördögszekeret hajt a szél.

Szerdára is tudok westernt (A texasi vonatrablást és a Lucky Luke-ot), de nem mondom meg, hogy a Film Mánián mennek. Mindenki lője hasba a tévéjét!

Figyelmébe ajánljuk

India Trip

Ha van zenekar, amely a Beatles munkásságából a pszichedelikus indiai vonulatot tette magáévá, az a Kula Shaker. A magyar fül számára hülye nevű angol együttes szívesen használ egzotikus keleti hangszereket, és a szövegeket néha szanszkrit nyelven szólaltatja meg Crispian Mills frontember.

A szivárgó szellem

  • Nemes Z. Márió

Petőcz András egy 1990-es jegyzetében írta Erdély Miklósról, hogy valójában nem halt meg, mert tanítványaiban él tovább, így az őt vállalók közösségének sikerei valójában az ő sikerei.

Más ez a szerelem

Horesnyi Balázs kopott ajtókból álló, labirintusszerű díszlete, a színpad előterében egy kis tóval, a színpad közepén egy hatalmas függőággyal, amelyben fekszik valaki, már a nézőtérre belépve megelőlegezi a csehovi hangulatot. A zöldes alaptónusú, akváriumszerűen megvilágított játéktér világvégi elveszettséget és tehetetlenséget sugall, jelezve, hogy belépünk az ismert csehovi koordináta-rendszerbe. Szabó K. István rendezése azonban tartogat néhány meglepetést.

A szabadság ára

Egy képzeletbeli, „ideális” családban a lehetőségekhez mért legjobb anyagi és érzelmi környezetben felnevelt gyerekek évtizedekkel később „visszaadják”, amit kapnak: gondoskodnak az idős szüleikről. Csakhogy a valódi családok működése nem minden esetben igazodik az elvárt képlethez.

A rendes amerikai

„Ugye hallotta a megkönnyebbült sóhajokat a teremben?” – kérdezte Wolfgang Ischinger, a Müncheni Biztonsági Konferencia elnöke az amerikai külügyminisztert, Marco Rubiót, aki békülékenyebb beszédet tartott a NATO-országok képviselőinek, mint egy évvel ezelőtt a harsány és pökhendi J.D. Vance.

Egy szép télvégi nap

Jó kedvünk volt, anyuka, és nemcsak nekünk, hanem mindenkinek. Az emberek vidámak voltak körülöttünk, mindenki biztonságban érezte magát, sétáltunk lefelé a Vár oldalán. A mozgóárusok kiabáltak, mindegyik dicsérte a portékáját, felvarrók, kitűzők, trikók, mindent lehetett venni, volt, aki forró teát kínált, nem tetszik elhinni, hogy milyen olcsó volt.

Orbán Viktor, mint a háború egyik kutyája

A miniszterelnök és a köre továbbá a háború vámszedője és haszonélvezője is, hiszen az orosz energiahordozók folyamatos vásárlásával nemcsak a háborús bűnös Putyin birodalmi törekvéseit dotálja, hanem a beszerzési és eladási ár közötti különbség lefölözésével és megfelelő helyekre juttatásával a saját hatalmát is erősíti.

Oroszlán a tetőn

A cseh központi bank (Česká národní banka) az idén ünnepli száz­éves jubileumát, jogelődje, a cseh­szlovák jegybank ugyanis 1926-ban alakult meg. Működését háborúk, megszállások, rendszerváltások, az ország szétválása és pénzügyi válságok kísérték. A jegybank épületének tetején levő oroszlán és férfialak a független államiság, a stabilitás, a nemzeti identitás és a pénzügyi önállóság szimbólumai. Az oroszlánt a mindenkori politikai hatalom több alkalommal „ketrecbe” zárta, a korona a kormány kiszolgálójává vált.

Fürkésző szemek

„Végrehajtási célból” több ezer banki ügyfél értékpapírszámlájáról kért adatokat Csige Gábor gyulai jegyző tavaly nyáron, olyanokéról is, akiknek semmiféle tartozásuk sincs. Lapunk kérdései nyomán a rendőrség hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt nyomozást indított.

Levegő a cintányérok között

Akkor vitte el a kincstár a szolidaritási hozzájárulás első részletét az önkormányzatoktól, amikor alig van bevételük. Ez abszurd helyzeteket idézett elő, Szentes például folyószámlahitelből tudta befizetni ezt a pénzt. Gulyás Gergely miniszter szerint ilyen a közteherviselés, nem kell sápítozni.

Ha minden jól megy

Ismeretlen vizekre hajózik ki Magyar Péter pártja, ha áprilisban kormánytöbbséget szerez: a rendszerváltás óta egyetlen új kormányerőnek sem kellett a demokratikus rend és a gazdaság olyan mérvű lepusztításával szembenéznie, mint amilyet az Orbán-rezsim hagy az utódjára. Sem itthon, sem máshol Kelet-Európában. Mit gondol erről a Tisza programja, és hogyan fognának neki?