Azt a meccset, hogy a Baljós árnyakkal Lucas elárulta-e a régi rajongókat, 1999-ben már lejátszották. Igen, elárulta − sírtak fel a régi rajongók, és dacosan magukhoz szorították régi kedves lépegetőmodelljüket. Miféle régiek? − gügyögték az újak, akik '99-ben jutottak el abba a felettébb veszélyes korba (10-12 év), amikor a Star Wars, legyen régi vagy új, a leginkább ragályos.
Lucas azóta még kétszer elárulta/felvirágoztatta az Erőt, és a DVD/Blu-ray vonalon is napirenden tartotta a legendát. A Baljós árnyak 3D-ssé alakításának aligha kell az okait firtatni, azok még annyira sem összetettek, mint a legkisebb Jedi-egységként ismert midiklorian. Azon sem kell túlzottan csodálkozni, hogy a felújításra ürügyet adó 3D − mint oly sok, utólagosan megbuherált mozi esetében − olcsó szemfényvesztés csupán, bár meglehet, azért ilyen gagyi, hogy x év múlva Lucas egy mégháromdébb verzióval állhasson elő.
Ennyi rosszindulatú feltételezés és felnőttes kukacoskodás után akár rá is térhetünk az újbóli bemutató pozitív hozadékára. Bár az eltelt évek nem tudták megszépíteni sem a Jar Jar Binksnek nevezett galaktikus szégyenfoltot, sem az élő szereplők száját elhagyó szinte valamennyi szöveget, az indulatok elültével annyi tisztán látszik, hogy Lucas − mint azt anno maga is mondogatta − sokkal inkább vágó, mint filmrendező, s technikai kategóriákban − legyen az vágás, hang vagy a teljes látványarzenál − a Baljós árnyakma is király. Az Erő pedig hat: aki gyerekként (10-12) megy be a Star Warsra, tuti rajongóként jön ki a film végén.
Az InterCom bemutatója
12 év alatt
12 év felett
