Melegek, zsidók, rengeteg pénzhez jutó meleg zsidók, hiperliberális szülők, félrelépő szülők, zsidók által megvert gojok - íme a francia filmipar legfrissebb kísérlete arra, hogy beteges humorával és laza erkölcseivel megmételyezze a világ ártatlanabbik felét. Elvégre milyen film pozitív hőse lehet egy saját neméhez vonzódó, lányosan nyafogó, a tánctéren shakirásan vonagló, szöszke pasijába halálosan szerelmes zsidó fiú, akit a véletlen (pontosabban egy furcsa finn pasas) megdob kétszázezer euróval, mely pénzösszeggel ő hazautazik Párizsba, a folyton perlekedő rokonai közé, akik egyedül abban értenek egyet, hogy a családba beházasodott goj pasas seggfej? Egy kimondottan szórakoztató filmé, ami a legnagyobb természetességgel képes - tán még a miénknél toleránsabb (normálisabb) vidékeken is - kényesnek számító témákkal zsonglőrködni: olyanokkal, mint a melegromantika, a vallási közösségek szexuális kapcsolathálója vagy az öregedő szülők félrelépési rátája és őszinteségi rohamaik szakszerű kezelése.
De a használóját gyorsan és fájdalommentesen zsidóvá változtató dezodorról, valamint a finn erdők és a párizsi diszkók mélyén zajló furcsaságokról is megtudhat ezt-azt, aki megnézi az első filmes Mikael Buch szürreális elemekkel teletűzdelt vígjátékát. Sőt, az eredetileg Let my people go! címen futó műből az is világossá válik, hogy egy meglehetősen érzékeny, nem kimondottan bátor meleg fiú és egy tengereket szétválasztó, istennel diskuráló népvezér bizonyos szempontból nagyon is hasonló problémákkal küszködhet.
A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója
