Egy önfeláldozó szakszervezeti vezetőt, egy igazi jó elvtársat, aki nem bírván elviselni az ő elvtársainak elbocsátását az elvtársak arca verejtékéből felhízott multinacionális (most persze holmi gazdasági válságra hivatkozó) karvalytőkés gyárából, nagy hősiességet tesz: maga is elbocsáttatja magát. Mit neki családi idill és korkedvezményes nyugdíj! Ő visszajár az elvtársakhoz. Még ezüstlakodalmát is elvtársai között üli meg. A jeles alkalomra családja egy ládikával ajándékozza meg, amelyben néhány maroknyi bankó található, meg egy kétszemélyes utazás a távoli Tanzániába, hogy a címben - Hemingway regénye és a belőle készült híres film után kissé szabadon - emlegetett hegy tövében pihenhessék ki az osztályharc fáradalmait.
Ekkor történik a baj, elvtársak. Ugyanis az elvtársakat kirabolják - sajnos, mint utóbb kiderül: másik, ugyancsak utcára került elvtársak, akik, megrontatván az elglobalizálódott környezettől, még nem állnak az elvtársi tudatosságnak azon a fokán, hogy le tudjanak mondani az elvtársak kirablásának anyagi tekintetben kézenfekvő, ám kevéssé példamutató eszközléséről.
Mit tesz ekkor a mi mozgalomban megőszült, ill. -kopaszodott hősünk? Először a rendőrséghez fordul. Csakhogy a nagytőke érdekeinek szekerét toló kapitalista állam szociális kiszolgáltatottság iránt érzéketlen erőszakszervezetétől semmit sem várhat az ember. Nem terelik a helyes útra a kétségbeesésében bűnözői eltévelyedés martalékául esett, pedig jóravaló tettes elvtársat, hanem bezárják. Mikor a mi főhős elvtársunk pedagógiailag kívánná útmutatásban részesíteni a megtévedt elvtársat, miszerint helytelen nézetek következtében állt elő a megtévedés, akkor az nem gyakorol önkritikát egyáltalán, sőt. Ám a mi elvtársunk (és az ő becses elvtársneje) nemhogy ne bocsátanának meg, hanem de igen. Mert állnak már ők az osztálytudatosságnak azon a fokán, hogy megértsék a fiatalember nehéz és csakis a társadalmi egyenlőtlenségekből eredeztethető sorsát. Sőt, ideológiailag példás módon magukhoz veszik a rabosított elvtárs - megfelelő világnézeti nevelésben nem részesült jó édesanyjuk által sajnos magukra hagyott - kiskorú testvéreit, hogy felneveljék őket (közben szívhez szóló vonósmuzsikát élvezhetünk hallani). Mindennek érdekében pedig még a Kilimandzsáróhoz se lesz elutazva, az amúgy is burzsujoknak való.
Kérdés van, elvtársak? Nincs, elvtársak? Akkor köszönöm a figyelmet. Szabadság, elvtársak!
Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány
