Sokak bánatára a film Mijazaki opus magnumjaként, de egyben búcsújaként is pozicionálja magát. A Szél támad szervesen illeszkedik az alkotó koherens életművébe: megtaláljuk benne a repülést (Porco Rosso), illetve az attól való félelmet és a háborúellenes hangvételt (A vándorló palota) is. Ugyanakkor itt már elhagyja a burjánzó fantáziával behálózott cselekményvilágot. A filmben Jiro Horikoshi repülőmérnök fiktív életrajzát követhetjük, aki a második világháborúban használt japán harci repülők tervezője volt. Egymást váltják a fiatalember fantasztikus elemekkel teli álmai, látomásai és a két háború közti Japán lehangoló, realisztikus képei. Ezek a képsorok élesen elválnak Jiro színes álmaitól, csendes melankólia és nosztalgia hatja át őket: nem az intenzív, jól körülírható nyugati történelmi traumát látjuk - ez inkább diffúz, tompán fájó. Nem nehéz párhuzamot vonni Mijazaki és Horikoshi között: mindketten javíthatatlan álmodozók, világteremtők, akik ugyanakkor komoly technikai tudással és erkölcsi érzékkel rendelkeznek. Mijazaki szokás szerint hangsúlyt fektet a szubjektív képekre, a környezet reális, aprólékos kidolgozására, az atmoszférateremtésre. Zörejekkel, a fény játékaival, a füvet borzoló szél mozgásával éri el, hogy nézőjét beszippantsa a történet - a film auditív dimenzióját a poétikus, gyönyörűen megformált dialógusok és a karakteres zenei főtéma teszik tökéletessé. Mijazaki mostani műve is tiszta költészet, mely nem fél az erkölcsi állásfoglalástól, és képes az animációt végre a laikusok szemében is egy szintre emelni az élő szereplős filmekkel.
Forgalmazza a Cirko Film
