Interjú

„Szergej, megírtad?”

Andrej Koncsalovszkij filmrendező

Film

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Az orosz rendezővel Zoomon beszélgettünk Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról.

Magyar Narancs: A maga idejében a hatalom mindent megtett annak érdekében, hogy eltussolja a mészárlást. Mikor hallott róla először?

Andrej Koncsalovszkij: Amikor először hallottam az esetről, egyik fülemen be, a másikon ki. Amikor a kilencvenes években előkerültek a dokumentumok, és elkezdtünk nyíltan beszélni róla, már nagyon is odafigyeltem.

MN: A filmjéből az derül ki, hogy a hadsereg vezetői nem akartak a sztrájkoló munkások közé lövetni, ezért a KGB mesterlövészeket rendelt a helyszínre. Meglepte ez?

AK: Talán cinikusan hangzik, de nekem kifejezetten kapóra jött, hiszen engem, mint forgatókönyvírót elsősorban a drámai bonyodalom érdekel. A párt Központi Bizottsága elrendelte, hogy lássák el lőszerrel a katonákat, de a parancsnokok ezt nem akarták. Jó okuk volt erre, mert a terv az volt, hogy a KGB emberei lőnek, de majd a katonákra fogják. Én azonban nem holmi felületes politikai állásfoglalást, hanem filmet csináltam. Semmi sem fekete-fehér, a barátaim között voltak például jó néhányan, akik a KGB-nek dolgoztak. Jó haverjaim voltak, benne voltak minden marhaságban. Együtt ittunk, együtt csajoztunk. És közben KGB-sek voltak. A filmben megjelenő KGB-s tulajdonképpen szintén egy rendes fickó. De hogy valójában miről is szól egy-egy filmem, arra én is csak azután jövök rá, hogy már leforgattam. Annyi minden közbejöhet. Fiatal filmrendezőkön látom, hogy utólag úgy tesznek, mintha pontosan tudták volna, miféle filmet is csinálnak. Némi tapasztalattal a háta mögött az ember már tudja, hogy sosem egészen azt a filmet készíti el, amit eltervezett. Még Bergmant is meglepte mindig a kész filmje, pedig ő volt a legnagyobb. Fellini a turistákat is lenyűgözte a forgatáson, előttük is eljátszotta a maestrót, de egyenesen rettegett attól, hogy milyen filmmel kell szembenéznie a vágószobában. Nekem ennél is többet kell várnom, hogy megtudjam, miféle filmet készítettem. A novocserkasszki mészárlás csak egy a sok-sok tragédia közül. Én a kommunista állam félelemmel átitatott, de mégiscsak élhető mindennapjairól akartam filmet készíteni, egy antik tragédiával és egy fanatikus sztálinistával a középpontban. Őt a feleségem alakítja.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk