Interjú

„Szergej, megírtad?”

Andrej Koncsalovszkij filmrendező

Film

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Az orosz rendezővel Zoomon beszélgettünk Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról.

Magyar Narancs: A maga idejében a hatalom mindent megtett annak érdekében, hogy eltussolja a mészárlást. Mikor hallott róla először?

Andrej Koncsalovszkij: Amikor először hallottam az esetről, egyik fülemen be, a másikon ki. Amikor a kilencvenes években előkerültek a dokumentumok, és elkezdtünk nyíltan beszélni róla, már nagyon is odafigyeltem.

MN: A filmjéből az derül ki, hogy a hadsereg vezetői nem akartak a sztrájkoló munkások közé lövetni, ezért a KGB mesterlövészeket rendelt a helyszínre. Meglepte ez?

AK: Talán cinikusan hangzik, de nekem kifejezetten kapóra jött, hiszen engem, mint forgatókönyvírót elsősorban a drámai bonyodalom érdekel. A párt Központi Bizottsága elrendelte, hogy lássák el lőszerrel a katonákat, de a parancsnokok ezt nem akarták. Jó okuk volt erre, mert a terv az volt, hogy a KGB emberei lőnek, de majd a katonákra fogják. Én azonban nem holmi felületes politikai állásfoglalást, hanem filmet csináltam. Semmi sem fekete-fehér, a barátaim között voltak például jó néhányan, akik a KGB-nek dolgoztak. Jó haverjaim voltak, benne voltak minden marhaságban. Együtt ittunk, együtt csajoztunk. És közben KGB-sek voltak. A filmben megjelenő KGB-s tulajdonképpen szintén egy rendes fickó. De hogy valójában miről is szól egy-egy filmem, arra én is csak azután jövök rá, hogy már leforgattam. Annyi minden közbejöhet. Fiatal filmrendezőkön látom, hogy utólag úgy tesznek, mintha pontosan tudták volna, miféle filmet is csinálnak. Némi tapasztalattal a háta mögött az ember már tudja, hogy sosem egészen azt a filmet készíti el, amit eltervezett. Még Bergmant is meglepte mindig a kész filmje, pedig ő volt a legnagyobb. Fellini a turistákat is lenyűgözte a forgatáson, előttük is eljátszotta a maestrót, de egyenesen rettegett attól, hogy milyen filmmel kell szembenéznie a vágószobában. Nekem ennél is többet kell várnom, hogy megtudjam, miféle filmet készítettem. A novocserkasszki mészárlás csak egy a sok-sok tragédia közül. Én a kommunista állam félelemmel átitatott, de mégiscsak élhető mindennapjairól akartam filmet készíteni, egy antik tragédiával és egy fanatikus sztálinistával a középpontban. Őt a feleségem alakítja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.