Interjú

„Ez inkább szolgálat”

Enyedi Ildikó filmrendező

  • Soós Tamás
  • 2021. szeptember 15.

Film

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Füst Milán hét éven át, napi tíz óra munkával írta A feleségem történetét, mert úgy vélte, a nagyregény létrehozásához egy egész élet kell. Egy filmnek is jót tesz, ha harminc éven át érik a forgatókönyve?

Enyedi Ildikó: Nem hiszem. 1989-ben, Az én XX. századom után írtam az első változatot, és örültem volna, ha abban a jó alkotói tempóban forgathatom le a filmet. De éppúgy örülök most is. Harminc éve sem lett volna nagyon más, mert már akkor is ebben a klasszikus filmformában gondolkodtam.

MN: Pedig Füst Milán belső monológokból felépülő regényét kézenfekvő lett volna egy szerzői formanyelvvel adaptálni.

EI: Született közben olyan változat is. Nem belső monológra építve, mert a film ebben nem versenyezhet az irodalommal, hanem egy állandóan változó makettvilágban. De úgy éreztem, hogy az erős szerzői koncepció nem hagyja szabadon lélegezni az anyagot. Ez a film arról szól, milyen nehéz, de mennyire szép elengedni a kontrollkényszert, és fura lett volna ezt egy szigorúan kontrollált szerzői filmben elmesélni. Úgyhogy visszatértem az eredeti koncepcióhoz.

MN: Többször is próbálta megszerezni a megfilmesítési jogokat. Hogyan dolgozta fel a sorozatos visszautasítást?

EI: Rosszul. Sokszor visszavetette az alkotói folyamatokat. Amikor harmadszor is elutasítottak, egy saját történetben megírtam, amit fontosnak tartok belőle. Ez lett a Simon mágus. Utána hosszú évekre elengedtem A feleségem történetét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.