Interjú

„Ez inkább szolgálat”

Enyedi Ildikó filmrendező

  • Soós Tamás
  • 2021. szeptember 15.

Film

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Füst Milán hét éven át, napi tíz óra munkával írta A feleségem történetét, mert úgy vélte, a nagyregény létrehozásához egy egész élet kell. Egy filmnek is jót tesz, ha harminc éven át érik a forgatókönyve?

Enyedi Ildikó: Nem hiszem. 1989-ben, Az én XX. századom után írtam az első változatot, és örültem volna, ha abban a jó alkotói tempóban forgathatom le a filmet. De éppúgy örülök most is. Harminc éve sem lett volna nagyon más, mert már akkor is ebben a klasszikus filmformában gondolkodtam.

MN: Pedig Füst Milán belső monológokból felépülő regényét kézenfekvő lett volna egy szerzői formanyelvvel adaptálni.

EI: Született közben olyan változat is. Nem belső monológra építve, mert a film ebben nem versenyezhet az irodalommal, hanem egy állandóan változó makettvilágban. De úgy éreztem, hogy az erős szerzői koncepció nem hagyja szabadon lélegezni az anyagot. Ez a film arról szól, milyen nehéz, de mennyire szép elengedni a kontrollkényszert, és fura lett volna ezt egy szigorúan kontrollált szerzői filmben elmesélni. Úgyhogy visszatértem az eredeti koncepcióhoz.

MN: Többször is próbálta megszerezni a megfilmesítési jogokat. Hogyan dolgozta fel a sorozatos visszautasítást?

EI: Rosszul. Sokszor visszavetette az alkotói folyamatokat. Amikor harmadszor is elutasítottak, egy saját történetben megírtam, amit fontosnak tartok belőle. Ez lett a Simon mágus. Utána hosszú évekre elengedtem A feleségem történetét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.