Film

A belső zsarnok

Andrej Koncsalovszkij: Kedves elvtársak!

  • 2021. szeptember 15.

Kritika

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.

Lövések dördülnek, előbb a levegőbe, de oszolni sincs idő, már a fegyvertelen embereket lövik. Meg aki arra jár, válogatás nélkül. Hol vagyunk és mikor? Talán 1905-ben, az Orosz Birodalomban? Esetleg ’16-ban végződik mészárlással II. Miklós alattvalóinak tüntetése, miként az Elem Klimovnak a debilizálódott cári rendszer szükségszerű bukását tárgyaló filmjében (Agónia, 1981) látható? Ha megírja bármely nyugati orgánum a valóságos tömeggyilkosság idején, 1962-ben, hogy mindez Novocserkasszkban, a Szovjetunió egyik kisvárosában csakugyan megtörtént, elhiszi akár a legelvakultabb antikommunista is? A sokat látott, egykor szovjet, azután amerikai, de mindig is orosz rendező, Andrej Koncsalovszkij ezt a hosszú ideig titkolt eseményt helyezi új, jelentős életművét mintegy megkoronázó filmje középpontjába, de a gyalázatos történelmi bűncselekmény felderítésénél sokkal többről van itt szó. A históriai vagy politikai vonatkozásoknál nem kisebb szerepet kapnak egzisztenciális szempontok, nemcsak a sztori és a szereplők, hanem az alkotó(k) legszemélyesebb érintettsége tekintetében is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."