Lövések dördülnek, előbb a levegőbe, de oszolni sincs idő, már a fegyvertelen embereket lövik. Meg aki arra jár, válogatás nélkül. Hol vagyunk és mikor? Talán 1905-ben, az Orosz Birodalomban? Esetleg ’16-ban végződik mészárlással II. Miklós alattvalóinak tüntetése, miként az Elem Klimovnak a debilizálódott cári rendszer szükségszerű bukását tárgyaló filmjében (Agónia, 1981) látható? Ha megírja bármely nyugati orgánum a valóságos tömeggyilkosság idején, 1962-ben, hogy mindez Novocserkasszkban, a Szovjetunió egyik kisvárosában csakugyan megtörtént, elhiszi akár a legelvakultabb antikommunista is? A sokat látott, egykor szovjet, azután amerikai, de mindig is orosz rendező, Andrej Koncsalovszkij ezt a hosszú ideig titkolt eseményt helyezi új, jelentős életművét mintegy megkoronázó filmje középpontjába, de a gyalázatos történelmi bűncselekmény felderítésénél sokkal többről van itt szó. A históriai vagy politikai vonatkozásoknál nem kisebb szerepet kapnak egzisztenciális szempontok, nemcsak a sztori és a szereplők, hanem az alkotó(k) legszemélyesebb érintettsége tekintetében is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
