Film

Szicíliai kísértettörténet

Film

Az amerikai filmkészítők keze között az olasz maffia sokáig valamiféle sajátos becsületkódex szerint működő, romantikus testvériségnek tűnt. Évtizedekbe telt, míg ez a mitikus máz leolvadt a bűnszervezetekről, és a mítoszrombolásban olasz alkotások is elöl jártak (pl. Gomorra, Suburra). Bizonyos szempontból Fabio Grassadonia és Antonio Piazza 2013-as Salvója is egy ilyen kiábrándító, sötét dolgozat volt a mindent megfojtó és mindenhová elérő maffiáról, de már ott is inkább a hangulatteremtés és a bús romantika érdekelte a rendezőpárost, mint a bűn természete és társadalmi hatásai.

A Szicíliai kísértettörténet Giuseppe Di Matteo történetét dolgozza fel – igencsak szabadon. Grassadonia és Piazza sokat ígérnek az elején, jelesül annyit, hogy a fiú tragikus halálát a korai Guillermo del Torót idéző mágikus realizmussal és a társadalmi különbségekkel, sőt a végzettel dacoló kamaszszerelemmel keretezik. Ám a felkapott szálak és megidézett zsánermorzsák mind elenyésznek, ahogy a rendezők és a tapasztalatlan színészek kezéből kicsúszik az irányítás. A film csak nyúlik, terebélyesedik, és melankolikus, nyomasztó érzetekké, hangulatokká esik szét.

Grassadonia és Piazza sötét, hideg Szicíliája és formai játszadozása (lassú kameramozgás, torzított képet adó, széles látószögű objektívek használata, zajok és zörejek felerősítése) csak rövid ideig ragadják meg a figyelmet, aztán kiüresednek. A Szicíliai kísértettörténet egyszerre szeretne gótikus mese, dráma és társadalmi vádirat lenni, de lassan megfullad a maga szőtte szövevényben.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.