Interjú

Aki legyőzte a maffiát

Antonio Piazza filmrendező

Film

Fabio Grassadoniával közös filmje, a Szicíliai kísértettörténet a Cosa Nostra hírhedt gyermekgyilkosságának históriáját transzformálja sötét tündérmesévé. A szicíliai rendezőpáros fiatalabb tagját telefonon értük utol.

Magyar Narancs: Annak idején a Giuseppe Di Matteo-ügy miatt hagyták el Szicíliát, ez a történet, úgy tűnik, végigkíséri az életüket.

Antonio Piazza: Giuseppe Di Matteo 13 éves volt, amikor elrabolták, két évig fogságban tartották, kínozták, megfojtották, a holttestét savban feloldották. A 90-es évek Olaszországának legsötétebb fejezete az ő tragédiája. A Vadállat gúnynévre hallgató keresztapa, Salvatore Toto Riina azért raboltatta el ellenfele fiát, hogy az apával, aki összejátszott az igazságszolgáltatással, betartassa a hallgatás törvényét. Akkoriban még nem ismertük egymást Fabióval, mindketten Palermóban éltünk, mint később kiderült, ugyanabban a negyedben. A düh, a harag olyan erős volt bennünk, hogy magunk mögött kellett hagynunk a vér, a kábítószer-kereskedelem, a maffia halott városát. Én politikai újságíró lettem, maffiaellenes civil szervezetek munkájában vettem részt, Fabio tanárként dolgozott. Aztán mindketten Torinóban tanultunk filmezést. A történetmesélésben kerestünk orvoslást a fájdalomra, a szégyenérzetre, amit a Matteo-ügy után Szicília okozott nekünk. Tizenöt évig forgatókönyvíróként működtünk felejthető filmekben, de mindvégig ott motoszkált bennünk a felelősségtudat, hogy Giuseppe történetét egyszer kötelességünk elmesélni, továbbadni.

MN: Milyen munkamegosztásban zajlik a munkájuk?

AP: Hasonló a világlátásunk, a kritikai hozzáállásunk, stimmelnek a megélt tapasztalataink, a művészi elképzeléseink, a kulturális, családi gyökereink. A forgatókönyv-fejlesztés a munkánk leghosszabb időszaka, minden fontos döntést közösen hozunk. A forgatási fázisban jobban elkülönül a tevékenységünk. Két órával korábban kimegyünk a forgatási helyszínre, közösen beszéljük meg az operatőrrel, hogy aznap mit veszünk fel. Fabio főleg a színészekkel dolgozik, próbál, instruál.

MN: Filmjük elég radikális szakításnak tűnik a hagyományos maffiafilmek megközelítésével.

AP: Hogy el tudd mesélni, mi zajlik Olaszországban a maffia, a bérgyilkosságok árnyékában, a film noir, azon belül is a film noir valóságtól elemelt műfaja a legmegfelelőbb. Hogy a nézőben elinduljon a társadalmi metszet megértésének a folyamata, nélkülözhetetlen az érzelmi impulzus. Ezért választottunk első közös filmünkhöz, a Salvóhoz egy szerelmi történetet. A Szicíliai kísértettörténet még nagyobb elemelést igényelt a valóságtól, s szintén egy szerelmi történetbe lett ágyazva. A realizmust éppúgy kerülni akartuk, mint a horrort. Kegyeletsértésnek éreztük volna, ezért fordultunk a metaforák, a kísértethistóriák, a fantasy formavilágához. Csakhogy az olasz moziban döntő hagyományai vannak a realizmusnak, ma is ez a legdivatosabb műfaj, de vajmi keveset tudunk Giuseppe életéről. Egyetlen képet őriz róla a palermóiak emlékezete, amint a lovát ugratja lovasruhában. Kezdettől eltökélt célunk volt, hogy ezzel a filmmel megszólítsuk a Giuseppe korabeli gyerekeket is.

MN: Előképül szolgált Marco Mancassola híres olasz bűncselekményeknek szentelt novelláskötete, amely Giuseppe Di Matteo esetét is a valóság és a fantázia határán eleveníti meg?

AP: Bele sem kezdtünk volna a filmbe, ha nem akadunk rá A fehér lovas című elbeszélésre. Lényegében ez adta meg a dramaturgiai kulcsot a forgatókönyvhöz. Marco abból a hipotézisből indult ki Giuseppe környezetének, családjának tanulmányozása során, hogy az egyik osztálytársnője szerelmes volt belé. Ezt a szerelmet írta meg Luna alakjában, aki a fiú keresésére indul az erdőben. Ennek a szimbolikáját szőttük tovább a filmvásznon, ahogy a lány fantá­ziájában, látomásaiban elevenedik meg a fiú, így tudtuk kiemelni őt a tudatunk mélyéről, ahová a felejtés száműzte.

MN: Miben változtatta meg az olaszok viszonyát a maffiához ez a bűncselekmény?

AP: A 90-es évek közepén a Cosa Nostra csinálta a történelmet Olaszországban. A legbefolyásosabb bűnszervezetként uralta a nemzetközi kábítószer-kereskedelmet, s ez gazdasági értelemben szinte bebetonozta a hatalmát. Teljes társadalmi, politikai konszenzus jött létre, a Cosa Nostra egyszerűen állami védettséget élvezett. De a közvélemény hozzáállását nagymértékben megváltoztatta Giuseppe halála. Akkoriban az járta Palermóban, hogy ez a fiú végül legyőzte a Cosa Nostrát.

MN: Sok fesztiváldíj, de nagyfokú kritikai elutasítás kísérte a Szicíliai kísértettörténet eddigi útját.

AP: Cannes-ban a Kritikusok hete nyitófilmjeként meleg fogadtatásban részesült a film, különösen az amerikai sajtó lelkesedett érte, a Varietytól a Hollywood Reporterig méltató kritikák jelentek meg róla. Olaszországban élesen elkülönült a fiatal, nyitott közönség reakciója és a kritikai fogadtatás – az idősebbek, a konvencionálisabb gondolkodásúak ridegen, elutasítóan kommentálták a filmet. A társadalomkritikus, politikai felhangú filmek esetében az olasz közönség a direkt hatásokkal építkező filmeket szereti. Mi kilógunk a sorból.

A film kritikáját lásd a Visszhang rovatban!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.