Szomorú szerelem

Michael Di Jiacomo: Szűz vonalban

  • - izs -
  • 2012. január 27.

Film

Aki a cím alapján péksüteményekkel intim kapcsolatba lépő tinédzserek, aberrált háziállatok és kondomszakító poénok fémjelezte műremeket vár, az csalódni fog, nem is kicsit.


Az eredetileg Somewhere Tonight című film előszeretettel érint bizonyos altesti témákat, de meglehetősen komor, már-már nyomasztó hangszerelésben tálalva. A vonalban lévő szűz vagy szüzek (egyikük esetében nem egyértelmű a kényes állapot) ugyanis eléggé lehúzó élethelyzetben leledzenek. A középkorú, gyógyszeres kezelés alatt álló, masszívan embergyűlölő Leroy egy partnerközvetítő szextelefonvonal segítségével igyekszik megoldani a kínzó érintetlenség problémáját - így talál rá Pattire, a szintén nem fiatal és szintén nem százas nőre, aki évek óta nem tette ki a lábát elsötétített manhattani lakásából. A szociopata és az agorafóbiás románca innentől (tehát a harmadik perctől) a megbízható és kiszámítható élményszegénység útjára lép, amin biztos léptekkel halad bő másfél órán át, a semmitmondó végkifejletig. A vég nélküli sablonszövegelést és a fordulatoktól mentes fordulatokat sajnos az sem dobja fel, hogy a tört szívű csevegőket adó John Turturro és Katherine Borowitz a valóságban házas - s még ennél is nagyobb érdemük, hogy adott esetben játszani is tudnak. Legnagyobb bánatunkra azonban mind a jobb castingügynökségre érdemes házaspár, mind a felvonultatott állatkák (kutya, madár) színészi kvalitásai kevesek ahhoz, hogy kicsit is élvezhetővé tegyék ezt az - alapból nem túl jó - filmekből összegereblyézett figurákkal és kvázitörténésekkel operáló klisémaratont.

A CineReal bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.