„Tátongó szakadék”

Boross Martin rendező

rés a présen: Dramaturg szakon végeztél, több, mint tíz éve megalapítottad a Stereo Akt társulatot, sokféle színházi kifejezésmóddal kísérletezel, vannak dokumentarista projektjeid. Miért akartad még a játékfilmezést is kipróbálni?

Boross Martin: Nem (csak) kalandvágyból. Vannak olyan történetek, amelyek nem stilizációért, hanem olyan reális idő- és térkezelésért, autentikus előadásért kiáltanak, amire csak a mozgókép képes. Színházi munkáimban, a filmes eszközöket is felvonultató előadásaimban sem ritka, hogy képekben fogalmazok, de a játékfilmkészítés nagyon összetett folyamat, ahol erősen hagyatkoztam a filmes világból érkező munkatársaimra. A Nyersanyag című filmem előtt persze készítettem már két rövidfilmet és egy dokumentumfilmet is.

rap: A színházban vannak alkotók és csapatok, akiket elődeidnek tekintesz. A film terén is vannak ilyenek?

BM: Kifejezetten példaképet nem tudnék említeni, de sok társadalmi szatíra és dráma hatott rám ihletőleg az elmúlt pár évben, mint például Ruben Östlund és Andrea Arnold filmjei, vagy a Distinguished Citizen című argentin–spanyol film.

rap: Foglalkoztál a mélyszegénységgel a színházi projektjeidben is. A Nyersanyag ezekből a tapasztalatokból, élményekből indul ki?

BM: Inspirációként közéleti események, bűn­ügyek, beszámolók is szolgáltak, de elsősorban személyes élmények. Az előkészítésnél olvastunk számos tényfeltáró dokumentumot, amelyek teljhatalmú polgármesterekről, uzsoráról és szegregációról szólnak. És persze konzultáltunk érintettekkel és szakértőkkel, akik számára ismert közeg egy olyan falu, amely a mélyszegénység rabja. De a Nyersanyag legfontosabb inspirációja egy korábbi közösségi projektem volt, amelynek során egy baranyai falu fiataljaival dolgoztunk együtt és készítettünk egy dokumentumfilmet – természetesen a filmbéli tragikus-ellentmondásos kimenetel nélkül. Ugyanakkor a városi és falusi embe­rek közt tátongó szakadék, a kívülről jövő beavatkozás dilemmái már ott is jelen voltak, ahogy az a kérdés is, hogy mi történik, ha nagyobb nyilvánosságot kap egy alapvetően zárt közösség.