rés a présen

„Tátongó szakadék”

  • rés a présen
  • 2024. január 24.

Film

Boross Martin rendező

rés a présen: Dramaturg szakon végeztél, több, mint tíz éve megalapítottad a Stereo Akt társulatot, sokféle színházi kifejezésmóddal kísérletezel, vannak dokumentarista projektjeid. Miért akartad még a játékfilmezést is kipróbálni?

Boross Martin: Nem (csak) kalandvágyból. Vannak olyan történetek, amelyek nem stilizációért, hanem olyan reális idő- és térkezelésért, autentikus előadásért kiáltanak, amire csak a mozgókép képes. Színházi munkáimban, a filmes eszközöket is felvonultató előadásaimban sem ritka, hogy képekben fogalmazok, de a játékfilmkészítés nagyon összetett folyamat, ahol erősen hagyatkoztam a filmes világból érkező munkatársaimra. A Nyersanyag című filmem előtt persze készítettem már két rövidfilmet és egy dokumentumfilmet is.

rap: A színházban vannak alkotók és csapatok, akiket elődeidnek tekintesz. A film terén is vannak ilyenek?

BM: Kifejezetten példaképet nem tudnék említeni, de sok társadalmi szatíra és dráma hatott rám ihletőleg az elmúlt pár évben, mint például Ruben Östlund és Andrea Arnold filmjei, vagy a Distinguished Citizen című argentin–spanyol film.

rap: Foglalkoztál a mélyszegénységgel a színházi projektjeidben is. A Nyersanyag ezekből a tapasztalatokból, élményekből indul ki?

BM: Inspirációként közéleti események, bűn­ügyek, beszámolók is szolgáltak, de elsősorban személyes élmények. Az előkészítésnél olvastunk számos tényfeltáró dokumentumot, amelyek teljhatalmú polgármesterekről, uzsoráról és szegregációról szólnak. És persze konzultáltunk érintettekkel és szakértőkkel, akik számára ismert közeg egy olyan falu, amely a mélyszegénység rabja. De a Nyersanyag legfontosabb inspirációja egy korábbi közösségi projektem volt, amelynek során egy baranyai falu fiataljaival dolgoztunk együtt és készítettünk egy dokumentumfilmet – természetesen a filmbéli tragikus-ellentmondásos kimenetel nélkül. Ugyanakkor a városi és falusi embe­rek közt tátongó szakadék, a kívülről jövő beavatkozás dilemmái már ott is jelen voltak, ahogy az a kérdés is, hogy mi történik, ha nagyobb nyilvánosságot kap egy alapvetően zárt közösség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.