rés a présen

„Tátongó szakadék”

  • rés a présen
  • 2024. január 24.

Film

Boross Martin rendező

rés a présen: Dramaturg szakon végeztél, több, mint tíz éve megalapítottad a Stereo Akt társulatot, sokféle színházi kifejezésmóddal kísérletezel, vannak dokumentarista projektjeid. Miért akartad még a játékfilmezést is kipróbálni?

Boross Martin: Nem (csak) kalandvágyból. Vannak olyan történetek, amelyek nem stilizációért, hanem olyan reális idő- és térkezelésért, autentikus előadásért kiáltanak, amire csak a mozgókép képes. Színházi munkáimban, a filmes eszközöket is felvonultató előadásaimban sem ritka, hogy képekben fogalmazok, de a játékfilmkészítés nagyon összetett folyamat, ahol erősen hagyatkoztam a filmes világból érkező munkatársaimra. A Nyersanyag című filmem előtt persze készítettem már két rövidfilmet és egy dokumentumfilmet is.

rap: A színházban vannak alkotók és csapatok, akiket elődeidnek tekintesz. A film terén is vannak ilyenek?

BM: Kifejezetten példaképet nem tudnék említeni, de sok társadalmi szatíra és dráma hatott rám ihletőleg az elmúlt pár évben, mint például Ruben Östlund és Andrea Arnold filmjei, vagy a Distinguished Citizen című argentin–spanyol film.

rap: Foglalkoztál a mélyszegénységgel a színházi projektjeidben is. A Nyersanyag ezekből a tapasztalatokból, élményekből indul ki?

BM: Inspirációként közéleti események, bűn­ügyek, beszámolók is szolgáltak, de elsősorban személyes élmények. Az előkészítésnél olvastunk számos tényfeltáró dokumentumot, amelyek teljhatalmú polgármesterekről, uzsoráról és szegregációról szólnak. És persze konzultáltunk érintettekkel és szakértőkkel, akik számára ismert közeg egy olyan falu, amely a mélyszegénység rabja. De a Nyersanyag legfontosabb inspirációja egy korábbi közösségi projektem volt, amelynek során egy baranyai falu fiataljaival dolgoztunk együtt és készítettünk egy dokumentumfilmet – természetesen a filmbéli tragikus-ellentmondásos kimenetel nélkül. Ugyanakkor a városi és falusi embe­rek közt tátongó szakadék, a kívülről jövő beavatkozás dilemmái már ott is jelen voltak, ahogy az a kérdés is, hogy mi történik, ha nagyobb nyilvánosságot kap egy alapvetően zárt közösség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.